Kezünkben az első magyarországi nyomtatvány – Hess András és Chronica Hungarorum

A középkori történelem és népünk eredete iránt érdeklődőnek izgalmas kiadványt jelenthet az a fakszimile munka, melyet idén adott ki az Országos Széchényi Könyvtár. Andreas Hess (vagy ahogy  a magyar történelemkönyvekben gyakorta szerepel: Hess András) 1473-ban kiadott Chronica Hungarorum című művének újrakiadása a „Budai krónika” megjelenésének ötszázötvenedik évfordulójára éppen ennyi példányban jelent meg – ebből kétszáz díszkiadásban. Rövid ismertetőben azt mutatom be, mit tartalmaz a fakszimile kötet és a hozzá kapcsolt második, vaskos munka.

Maga a Chronica Hungarorum a magyar nép történetét bemutató 15. századi krónika, mely egyedülálló a korszakban abból a szempontból, hogy más középkori királyságok ekkortájt létrejövő nyomdáiban nem történelmi munkákat adtak ki elsőként (a Biblia és különféle teológiai művek jobban adták magukat e célra). A Budai krónika azonban mégis kelendő volt – hiszen a korabeli olvasó a magyar történelmet a kezdetektől (a magyar népet a bibliai Noétól származtatva) Hunyadi Mátyás uralkodásával bezárólag mutatta be – igaz, hogy a nyomtatvány utolsó szakasza meglehetősen elnagyolt, hiszen négy oldalon beszéli el a Nagy Lajos halálától (1382) Mátyás moldvai hadjáratiáig (1468) terjedő időszakot. A hetven levelet (ebből 133 lapot) tartalmazó könyv azonban így is felbecsülhetetlen értékű a középkor kutatói számára.

De ki volt a könyvnyomtató mester, aki mindezt létrehozta? Ahogy Farkas Gábor Farkasnak a kiadványhoz kapcsolódó utószavában is olvashatjuk, meglepően keveset tudunk Hess András személyét illetően – főként annyit, amennyit munkájából, illetve az ahhoz írt előszavából ki tud deríteni a történettudomány. A neve alapján Hess német származású tipográfus lehetett, aki Rómában dolgozott – innét kerülhetett Budára egyes feltételezések szerint 1471 késő tavaszán – éppen akkor, amikor Hunyadi Mátyás ellen uralkodásának legkomolyabb összeesküvése szerveződött. Ez némelyest megmagyarázza azt is, hogy miért töltött a nyomdászmester több mint két évet munkájának befejezésével, a Chronica megjelentetésére ugyanis minden bizonnyal éppen a Mátyás ellen lázadó esztergomi érsek kérhette fel Hess Andrást, aki Kárai László budai prépost meghívására érkezett Magyarországra. Igen érdekes egyébként mindennek háttere: a bevezető tanulmány gondolatmenete szerint Vitéz részt vett az 1455-ös bécsújhelyi birodalmi gyűlésen, ahol találkozott Enea Silvio Piccolomini pápai legátussal (a későbbi II. Piusz pápával), akivel beszélhetett az akkor még újdonságnak számító könyvnyomtatásról, Johannes Gutenberg találmányáról.

A tipográfus Hess, amikor Magyarországra érkezett, már nem számított kezdőnek, ám feltehetőleg egyedül dolgozott a Rómából magával hozott öntött betűkkel, s így csak 1473. június 5-ére fejezte be munkáját – nagyjából havi 7-8 oldalas tempóval számolva. A lassúság oka valószínűleg abban keresendő, hogy Vitéz János összeesküvésének bukása bizonytalan politikai légkört teremtett, s Hess András nem tudhatta, hogy vajon megtérül-e valaha a befektetett energiája és megkapja-e méltó jussát anyagi értelemben – ráadásul művének előszavát is minden bizonnyal újra kellett írnia és nyomtatnia, hiszen a Chronicát éppen a bukott esztergomi érseknek ajánlotta, mint mecénásnak. (Végül nem találván erre alkalmasabb személyt, Kárai László neve említődik meg, min t fő támogatóé, aki nélkül sem elkezdeni, sem befejezni nem tudta volna a művét a mester.)

Az elkészült mű valódi sikertörténet lett – a kiadványhoz fűzött tanulmány egyik legizgalmasabb része éppen annak bemutatása, hogy a ránk maradt tíz nyomtatott példányt hol lelték fel a világban és milyen úton jutott el odáig – a cári Oroszországtól az Amerikai Egyesült Államokig találtak nyomtatványt. Sőt! Hess András műve annyira népszerű volt a maga korában, hogy elkezdték kézzel másolni, vagyis ma úgy mondhatnánk: a „jogdíjat nem megfizetve, kalózkópiaként” terjedt a művelt és a magyar történelemre latin nyelven ácsingózó közönség köreiben. Farkas Gábor Farkas a kísérő munkájában azt is részletesen elemzi, hogy az egyes korok olvasói milyen ma is látható kommentárokat fűztek a szöveghez – nem egy közülük szenzációsan érdekes és kimondottan sokat elárulnak arról a korról, amikor ezek a hozzászólások születtek.

A Széchényi Könyvtár által most elkészített ötszázötven fakszimile kiadványt már kézbe venni is csodálatos érzés: lapjai jó minőségű replikái az eredeti nyomtatványnak, s jól megfigyelhető rajtuk minden apró részlet, színezés, vagy például az a tanulmányban is említett tény, hogy idővel miként koptak a Hess András által hozott betűk. Az újraközlő könyvhöz mellékelt második, vastagabb könyv a Chronica latin szövegének betűhív közlését tartalmazza, majd annak magyar fordítását. Ez utóbbit Farkas Gábor Farkas nem látta el jegyzetekkel, hiszen teljességre törekvő szakirodalom jelent meg róla korábban (Borsa Gedeon: Andreas Hess, OSZK, 2013). A kiadvány második kötetének végén a már fentebb többször említett kísérőtanulmányt illetve annak angol változatát találjuk, mely minden szempontból ismereti tárgyát: a keletkezés történetének ismert részleteit, a korabeli olvasókra vonatkozó ismereteinket vagy például a ma ismert példányok kalandos sorsát.

Hiánypótló munka a Chronica Hungarorum 550. jubileumi „újrakiadása” – üdvözlendő, érdekes, igényes munka, amelynek példányai reményeink szerint fél évszázad múltán is ott lesznek könyvtárak és történelmünk iránt érdeklődő gyűjtők polcain.

Maróti Zsolt

Ezt olvastad?

„Ötéves tanulmányút” a Nagy Háború nyomán – Internált Eötvös-collegisták sorsa Franciaországban

Az első világháború kitörését követően Franciaország – a többi hadviselő államhoz hasonlóan – megkezdte a területén tartózkodó, vele hadiállapotba került

X