Kezünkben az első magyarországi nyomtatvány – Hess András és Chronica Hungarorum

A középkori történelem és népünk eredete iránt érdeklődőnek izgalmas kiadványt jelenthet az a fakszimile munka, melyet idén adott ki az Országos Széchényi Könyvtár. Andreas Hess (vagy ahogy  a magyar történelemkönyvekben gyakorta szerepel: Hess András) 1473-ban kiadott Chronica Hungarorum című művének újrakiadása a „Budai krónika” megjelenésének ötszázötvenedik évfordulójára éppen ennyi példányban jelent meg – ebből kétszáz díszkiadásban. Rövid ismertetőben azt mutatom be, mit tartalmaz a fakszimile kötet és a hozzá kapcsolt második, vaskos munka.

A fakszimile kiadvány (Kép forrása: OSZK / Pohánka Xénia, Bornyi Máron)

Maga a Chronica Hungarorum a magyar nép történetét bemutató 15. századi krónika, mely egyedülálló a korszakban abból a szempontból, hogy más középkori királyságok ekkortájt létrejövő nyomdáiban nem történelmi munkákat adtak ki elsőként (a Biblia és különféle teológiai művek jobban adták magukat e célra). A Budai krónika azonban mégis kelendő volt – hiszen a korabeli olvasó a magyar történelmet a kezdetektől (a magyar népet a bibliai Noétól származtatva) Hunyadi Mátyás uralkodásával bezárólag mutatta be – igaz, hogy a nyomtatvány utolsó szakasza meglehetősen elnagyolt, hiszen négy oldalon beszéli el a Nagy Lajos halálától (1382) Mátyás moldvai hadjáratiáig (1468) terjedő időszakot. A hetven levelet (ebből 133 lapot) tartalmazó könyv azonban így is felbecsülhetetlen értékű a középkor kutatói számára.

De ki volt a könyvnyomtató mester, aki mindezt létrehozta? Ahogy Farkas Gábor Farkasnak a kiadványhoz kapcsolódó utószavában is olvashatjuk, meglepően keveset tudunk Hess András személyét illetően – főként annyit, amennyit munkájából, illetve az ahhoz írt előszavából ki tud deríteni a történettudomány. A neve alapján Hess német származású tipográfus lehetett, aki Rómában dolgozott – innét kerülhetett Budára egyes feltételezések szerint 1471 késő tavaszán – éppen akkor, amikor Hunyadi Mátyás ellen uralkodásának legkomolyabb összeesküvése szerveződött. Ez némelyest megmagyarázza azt is, hogy miért töltött a nyomdászmester több mint két évet munkájának befejezésével, a Chronica megjelentetésére ugyanis minden bizonnyal éppen a Mátyás ellen lázadó esztergomi érsek kérhette fel Hess Andrást, aki Kárai László budai prépost meghívására érkezett Magyarországra. Igen érdekes egyébként mindennek háttere: a bevezető tanulmány gondolatmenete szerint Vitéz részt vett az 1455-ös bécsújhelyi birodalmi gyűlésen, ahol találkozott Enea Silvio Piccolomini pápai legátussal (a későbbi II. Piusz pápával), akivel beszélhetett az akkor még újdonságnak számító könyvnyomtatásról, Johannes Gutenberg találmányáról.

A Chronica Hungarorum kolofonja: latinul” Finita Bude anno Domini MCCCCLXXIII in vigilia penthecostes: per Andream Hess” magyarul „Befejeződött Budán az Úr 1473. esztendejében (Kép forrása: Wikipedia)

A tipográfus Hess, amikor Magyarországra érkezett, már nem számított kezdőnek, ám feltehetőleg egyedül dolgozott a Rómából magával hozott öntött betűkkel, s így csak 1473. június 5-ére fejezte be munkáját – nagyjából havi 7-8 oldalas tempóval számolva. A lassúság oka valószínűleg abban keresendő, hogy Vitéz János összeesküvésének bukása bizonytalan politikai légkört teremtett, s Hess András nem tudhatta, hogy vajon megtérül-e valaha a befektetett energiája és megkapja-e méltó jussát anyagi értelemben – ráadásul művének előszavát is minden bizonnyal újra kellett írnia és nyomtatnia, hiszen a Chronicát éppen a bukott esztergomi érseknek ajánlotta, mint mecénásnak. (Végül nem találván erre alkalmasabb személyt, Kárai László neve említődik meg, min t fő támogatóé, aki nélkül sem elkezdeni, sem befejezni nem tudta volna a művét a mester.)

Az elkészült mű valódi sikertörténet lett – a kiadványhoz fűzött tanulmány egyik legizgalmasabb része éppen annak bemutatása, hogy a ránk maradt tíz nyomtatott példányt hol lelték fel a világban és milyen úton jutott el odáig – a cári Oroszországtól az Amerikai Egyesült Államokig találtak nyomtatványt. Sőt! Hess András műve annyira népszerű volt a maga korában, hogy elkezdték kézzel másolni, vagyis ma úgy mondhatnánk: a „jogdíjat nem megfizetve, kalózkópiaként” terjedt a művelt és a magyar történelemre latin nyelven ácsingózó közönség köreiben. Farkas Gábor Farkas a kísérő munkájában azt is részletesen elemzi, hogy az egyes korok olvasói milyen ma is látható kommentárokat fűztek a szöveghez – nem egy közülük szenzációsan érdekes és kimondottan sokat elárulnak arról a korról, amikor ezek a hozzászólások születtek.

A Chronica Hungarorum egy lapja (Kép forrása: Wikipedia)

A Széchényi Könyvtár által most elkészített ötszázötven fakszimile kiadványt már kézbe venni is csodálatos érzés: lapjai jó minőségű replikái az eredeti nyomtatványnak, s jól megfigyelhető rajtuk minden apró részlet, színezés, vagy például az a tanulmányban is említett tény, hogy idővel miként koptak a Hess András által hozott betűk. Az újraközlő könyvhöz mellékelt második, vastagabb könyv a Chronica latin szövegének betűhív közlését tartalmazza, majd annak magyar fordítását. Ez utóbbit Farkas Gábor Farkas nem látta el jegyzetekkel, hiszen teljességre törekvő szakirodalom jelent meg róla korábban (Borsa Gedeon: Andreas Hess, OSZK, 2013). A kiadvány második kötetének végén a már fentebb többször említett kísérőtanulmányt illetve annak angol változatát találjuk, mely minden szempontból ismereti tárgyát: a keletkezés történetének ismert részleteit, a korabeli olvasókra vonatkozó ismereteinket vagy például a ma ismert példányok kalandos sorsát.

Hiánypótló munka a Chronica Hungarorum 550. jubileumi „újrakiadása” – üdvözlendő, érdekes, igényes munka, amelynek példányai reményeink szerint fél évszázad múltán is ott lesznek könyvtárak és történelmünk iránt érdeklődő gyűjtők polcain.

Maróti Zsolt

Ezt olvastad?

Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem Történelemtudományi Intézete és Történelemtudományi Doktori Iskolája 2024. május 9-én immár ötödik alkalommal rendezte meg régiótörténeti
Támogasson minket