Ordass Lajos evangélikus püspök naplófeljegyzései 1948-ból és 1956–1957-ből

Ordass Lajos evangélikus püspök naplóját évtizedekig rejtegette a család az állambiztonság nyomozói elől. Csak akkor kerülhetett közkézre – egész pontosan az Ordass Lajosról elnevezett alapítvány birtokába –, amikor már nem kellett titkolni létezését. E kalandos sorsú naplók két köztörténeti szempontból kiemelkedően fontos szakaszát, az 1948-as és az 1956–1957-es időszakot tárgyaló részt adta ki a Luther Kiadó, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és az Ordass Lajos Alapítvány 2021 őszén Isó Gergely szerkesztésében.

A kötet megjelenési adatai: Ordass Lajos: Naplóm. Ordass Lajos evangélikus püspök naplófeljegyzései 1948, 1956–1957. Szerk.: Isó Gergely. Budapest, Luther Kiadó – Nemzeti Emlékezet Bizottsága – Ordass Lajos Alapítvány, 2021.

A kötet megjelenési adatai: Ordass Lajos: Naplóm. Ordass Lajos evangélikus püspök naplófeljegyzései 1948, 1956–1957. Szerk.: Isó Gergely. Budapest, Luther Kiadó – Nemzeti Emlékezet Bizottsága – Ordass Lajos Alapítvány, 2021. Elérhető a Nemzeti Emlékezet Bizottsága honlapján ide, a Luther Kiadó honlapján pedig ide kattintva. A könyvbemutatóról írt beszámolónk ide, a kötet szerkesztőjével, Isó Gergellyel készült interjúnk pedig ide kattintva olvasható el.

Ki volt Ordass Lajos?

Az 1901-es születésű Ordass Lajost 1945-ben választották meg a Bányai Evangélikus Egyházkerület püspökének. Olyan időszakban került vezetői szerepbe, amikor a keresztény egyházaknak korábban sohasem látott kihívásokkal kellett szembesülniük. Részben a romokban álló ország és benne az egyház újjáépítése várt rá, részben pedig a kiépülő kommunista diktatúrával szembeni kitartás, amely valamennyi egyházhoz ellenségesen viszonyult. Ordasst, miután szót emelt az egyházi iskolák államosítása ellen, 1948-ban koholt vádakkal letartóztatták, két év fegyházbüntetésre ítélték és megfosztották püspöki székétől. Ugyan 1950-ben kiszabadult, püspöki hivatalát (immáron a Déli Evangélikus Egyházkerület élén) csak 1956. október 31-én foglalhatta el újra. Székét a forradalom után is megtarthatta, mert Kádárék ki akarták használni a nemzetközi kapcsolati hálójában rejlő diplomáciai lehetőségeket. Fokozatosan derült ki, hogy a püspök nem hajlandó velük együttműködni, ezért 1958-ban hatalmi szóval félreállították. Ordass Lajos ezután húsz évig, 1978-as haláláig visszavonultan, mondhatni belső száműzetésben élt.

A kötet szerkezete

Az igényes, keménytáblás, könyvjelzőzsinórral is ellátott, 544 oldalas kötet Ordass Lajos: Naplóm. Ordass Lajos evangélikus püspök naplófeljegyzései 1948, 1956–1957 címmel került a könyvesboltok polcaira. A kötet hét részből áll. Az elsőben az Ordass Lajos Alapítvány kuratóriumának elnöke, ifj. Zászkaliczky Pál köszönti az olvasót. Ezután következik a könyv legnagyobb terjedelmű része, a naplók szövegkiadása 343 oldalban. Ezután egy nagyon aprólékos, kilencven oldal hosszúságú annotált névmutatót találunk, amelyet a naplókat sajtó alá rendező, e kötetet szerkesztő Isó Gergely állított össze. Ezután a szövegkiadás utószava következik, amelyből megismerhetjük Ordass Lajos rövid életrajzát, a napló történetét, a szövegközlésnek, majd az annotált névmutatónak az összeállítási szempontjait, és persze szakirodalmi ajánlót is kapunk a kötet témája kapcsán.

Az Ordass-kötet bemutatója: Soós Viktor Attila, Mirák Katalin, Fabiny Tamás, Isó Gergely és ifj. Zászkaliczky Pál beszélgetése. Fotó: Szőts Zoltán Oszkár
A kötet bemutatója: Soós Viktor Attila, Mirák Katalin, Fabiny Tamás, Isó Gergely és ifj. Zászkaliczky Pál beszélgetése. Fotó: Szőts Zoltán Oszkár

Az utószót Mirák Katalin szaktanulmánya követi, aki Ordass Lajos 1948-as és 1956–57-es tevékenysége kapcsán – az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltárában – végzett kutatásait foglalja itt össze. A hatodik részben ifj. Zászkaliczky Pál Dedinszky Gyulával készített interjúját olvashatjuk el. Dedinszky Gyula volt az, aki Ordass Lajos vejeként megőrizte a naplót az utókor számára, majd adta alapítványi kezelésbe, amikor eljött az ideje. Az interjú érdekes lenyomatát adja egy olyan kornak, amikor rejtegetni kellett minden dokumentumot, amelyet terhelő bizonyítékként felhasználhatott volna a pártállam a benne szereplő személyek ellen. A kötet hetedik részében, 28 oldalnyi terjedelemben Ordass Lajosról készül fényképeket találunk, amelyeket Mirák Katalin válogatott össze, többségében az Evangélikus Országos Gyűjtemény fotóarchívumára támaszkodva.

Ordass Lajos naplója

A kötet terjedelmében legnagyobb és leghangsúlyosabb részét egyértelműen az 1948-as és az 1956–57-es napló szövegkiadása jelenti. Ordass Lajos jótollú szerző volt, aki egyértelműen, célratörően fogalmazott, amikor papírra vetette gondolatait. A szöveget valószínűleg eredetileg is a nagyközönségnek szánta, mivel a neveket szinte mindenhol teljesen kiírja, ezzel is megkönnyítve a megemlített személyek azonosítását. Nyilvánosságnak fogalmazott tehát, mégsem patetikusan. Sosem rejtette véka alá fáradtságát, gyakran említette kialvatlanságát, és egyáltalán nem kertelt akkor sem, ha valakiről rossz véleménnyel volt vagy rácsodálkozott valamire. Az 1956. július 29-ei bejegyzés végén például ezt olvashatjuk:

„Eszerint reggel kilenctől este nyolcig meg sem álltunk. Érthető tehát, hogy ez a nap is teljes fáradtsággal ért véget. Rövid vacsorai együttlét után visszasiettem a szállodába, hogy Kendeh György részére levelemet megírjam, és bepótoljam ezt a naplójegyzetemet.” (270.)

Az 1957. július 31-eiben viszont az alábbi meglepő sorok kaptak helyet:

„Délután fél négykor szálltunk vonatra. Ez kizárólag a United States hajó utasait hozta őrült vágtatással ide, Le Havre-ba. A franciákról általában sohasem volt jó véleményem. Zsaroló portások, illetve hordárok a kis maradék rokonszenvemet is lerontották. Végre fölkerültünk a hajóra. Luxushajó. Nem láttam még ilyet.” (271.)

Ordass Lajos naplója tehát rendkívül személyes, s feltárja a püspök mindennapjait, amely életmódtörténeti szempontból kiemelkedően érdekes olvasmány. A naplóbejegyzéseket sorra olvasva azonban az is kiderül, hogy Ordass Lajos elsősorban lelkészként tekintett magára, és csak másodsorban püspökként. Erre abból lehet következtetni, hogy bejegyzéseiben mindig kitér a prédikációkra készülésre, olykor sajnálkozik, ha nem volt rá elegendő ideje, és rendszeresen felvezeti, hogy hol tartott istentiszteletet, és hogy osztott-e úrvacsorát.

„Ma reggel Csőváron istentiszteletet tartottam, majd presbiteri ülést, és sietve Acsán keresztül – ahol felvettük Pálfi István acsai lelkészt és Prónay Gábor felügyelőt – Erdőkürt leányegyházközségbe mentünk. Itt délben istentiszteletet, utána presbiteri ülést tartottam, majd sietve visszamentünk Acsára presbitériumi ülést és istentiszteletet tartani.” (1948. május 20-ai bejegyzés, 110.)

Az is kiderül, hogy Ordassnak jó a humorérzéke. Bár nem viccelődik a naplóban, egy-egy megjegyzés vagy történet egyértelműen tanúskodik erről. 1948. március 10-ei bejegyzésében például feljegyezte Alivisatos görög professzornak a következő sztoriját:

„…egy idehirdető vendégszónoklatot végez, és szeretné a gyülekezetet megindítani. Úgy látszott, sikerül is, mert a gyülekezetben még egy férfi is sűrű könnyhullatásba kezdett. A szónok fellelkesült, és még nagyobb hévvel szólt. Végül megkérdezte ezt a síró férfit, hogy mi okozta könnyei megindulását. A válasz: »Mikor megláttam Önt, uram, a szakállával, eszembe jutottak az elhurcolt kecskéim.«” (51.)

Köz- és egyháztörténeti szempontból alighanem azok a bejegyzések a legérdekesebbek, amelyekben az államhatalommal kapcsolatos konfliktusait tárgyalja, gondolva például az egyházi iskolák államosítása elleni kiállására 1948-ban, vagy az Állami Egyházügyi Hivatal képviselőivel folytatott összetűzéseire 1957-ben. 1948. április 19-ei bejegyzésében például részletesen feljegyzi Rákosi Mátyással személyesen lefolytatott tárgyalását (86–87.), de a naplóban számos helyen találunk ilyen típusú információkat. Gyaníthatóan olyan megállapítások, személyes megfigyelések olvashatók itt, amelyek az eredeti tárgyalási jegyzőkönyvekbe nem kerültek be.

Ordass Lajos
Ordass Lajos. Forrás: Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Reformáció 500 honlap

Következtetés

Ordass Lajos naplója tehát különleges olvasmány. Érdekes forrása lehet egyház-, politika- és életmódtörténeti kutatásoknak, de hitvalló irodalomként is megállja a helyét. A tartalomhoz a három társkiadó illő formát adott, az igényes kivitelű és jó szerkesztésű, informatív kötetet jó kézbe venni, és könnyen lehet használni. Szakmabelieknek és szakmán kívülieknek, evangélikusoknak és nem evangélikusoknak egyaránt jó szívvel ajánlom.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

Kényszerek és realitások. Falvak és téeszek az 1960–1980-as években címmel rendezte meg idei konferenciáját a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) és