„Vestigia nostra” – A Vestigia Kutatócsoport második kutatási projektjének esztergomi zárókonferenciája

A Vestigia Kutatócsoport 2022. szeptember 9-én Esztergomban rendezte meg Vestigia nostra címmel a XIV–XVI. századi magyar történelmi és irodalmi források Olaszország levéltáraiban és könyvtáraiban című második kutatási projektjének zárókonferenciáját. A rendezvény célja az elmúlt négy év legfontosabb kutatási eredményeinek bemutatása volt, amelyre a kutatócsoport tagjain kívül előadóként olasz, cseh és szlovák kollégákat is meghívtak.

A konferencia helyszíne és időpontja egybeesett az idei, immár 3. alkalommal megrendezett Rebakucs-konferencia utolsó napjával, így a kutatócsoport előadói és hallgatósága csatlakozott az említett konferencia rendezői által állíttatott, Vitéz János és Janus Pannonius halálának 550. évfordulójára emlékező márványtábla avatásához. Az avatón Kecskeméti Gábor, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Irodalomtudományi Intézet osztályvezető igazgatója és Birher Nándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem bölcsészkari dékánja mondott ünnepi beszédet, majd leplezte le az emléktáblát. A projektzáró konferenciát Kőszeghy Miklós, a PPKE BTK tudományos dékánhelyettese nyitotta meg angol nyelven, köszöntve a külföldi és magyar előadókat, valamint a hallgatóságot, továbbá megemlítve a korszak dicső és fájdalmas csatáit, az őket összekötő személyeket, és méltatva a velük foglalkozó szakembereket.

Kőszeghy Miklós megnyitó beszéde. Fotó: PPKE BTK

Az első szekcióban, amelynek elnöke Mátyus Norbert, a PPKE BTK Olasz Tanszék habilitált egyetemi docense volt, négy előadás hangzott el olasz nyelven. Elsőként Kuffart Hajnalka, a BTK Történettudományi Intézet kutatója osztotta meg legújabb kutatási eredményeit Egy modenai humanista utazása a Magyar Királyságba 1486-ban címmel. Az előadó Giovanni Maria Parenti humanista klerikus, költő és latin nyelvtudós követjárásáról, az azt tartalmazó, Modenában őrzött útinaplójáról számolt be. Az utazásra a ferrarai hercegné megbízásából került sor, mivel Aragóniai Eleonóra, Beatrix nővére szeretett volna részletes leírást kapni a gyermekére, Estei Hippolitra váró körülményekről, mielőtt Magyarországra küldik. Az útleírásban megjelenő bírálatok (Parenti például azon élcelődik, hogy egy nemesember nem tud latinul), dicséretek (például a jó borokról vagy a piknikezésről az isztriai naplementében) és városbemutatások közelebb hozzák korunkhoz a kora újkori humanistát. A forrás egyik fő értékét az a részletgazdag leírás jelenti, amelyet a korabeli érseki székhelyről, Esztergomról olvashatunk. Az említett szöveg a Verbum 2022/2. számában eredeti nyelven olvasható.

Kuffart Hajnalka előadása. Fotó: Szádoczki Bálint

W. Somogyi Judit, a PPKE BTK Olasz Tanszék egyetemi adjunktusa Dekódolási szövegváltozatok XV–XVI. századi diplomáciai levelekben címmel adott elő. Fejtegetésében arra világított rá, hogy a késő középkori, kora újkori itáliai diplomáciai levelezésekben a kancelláriák bizonyos esetekben a fontos információkat rejtjeles formában közölték, ezek dekódolásakor azonban az újraírt szövegekben gyakran nyelvi, formai vagy akár tartalmi változások is végbementek. Példáit a Milánói és a Modenai Állami Levéltárakban őrzött, 15. század végi magyar vonatkozású iratanyagból merítette. Az előadás második felében a „decus, fortis, virtus, M” kódrendszer kancelláriai alkalmazásáról, azok felfejtéséről, kulcsairól tett említést, bőséges képanyaggal illusztrálva állításait. Kiderült az is, hogy a 19. század végi, 20. század eleji szövegkiadásokban a fent említett kulcsszavakat sokszor névnek hitték, így került a forrásokba több esetben Fortis vezetéknevű illető is.

Szovák Márton, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa A mohácsi csata velencei visszhangja Giovanni Malatesta követjelentéseiben című előadásában a Marin Sanudo velencei történetíró Diariijában található mohácsi csataleírás forrásait, illetve azok kontrollforrásait vizsgálta. Köztük elsősorban Giovanni Battista Malatesta, a mantovai őrgróf Velencébe delegált követének leveleit vette górcső alá. A Modenai Levéltárban őrzött iratok közül az egyik, 1526. szeptember 3-án kelt levél téves adatokat közöl a mohácsi csatáról, valamint terjedelmesebb és korábban keletkezett, mint Sanudo forrása.

Malatesta azonban egy későbbi, október 6-án kelt, szintén az őrgrófhoz címzett levelében említést tett egy Velencébe érkező magyarországi követről, Statileo János óbudai prépostról, aki Szapolyai János szolgálatában állt. Ez az információ fontos adalék Statileo pályaképének eddig kevésbé ismert szakaszához, valamint az is kiderült az előadásból, hogy szemtanúként számolt be a mohácsi ütközetről.

Szovák Márton előadása. Fotó: Szádoczki Bálint

A szekciót Domokos György, a Vestigia Kutatócsoport vezetője, a PPKE BTK Olasz Tanszék habilitált egyetemi docense A Castaldo-kódex nyelvi rétegei című előadásával zárta. Domokos a milánói Ambrosiana Könyvtár G275 Inf jelzetű kódexében található iratokat vizsgálta. Ebben a kötetben a Giovan Battista Castaldo (1493–1563) hadvezértől származó, illetve a hozzá írott leveleket kötötték össze. Az iratok között találhatunk dekrétumokat, leveleket, feljegyzéseket és leltárakat is, sokszínűségüket pedig a latin, az olasz, a spanyol és a magyar nyelv használata garantálja. A vizsgálat során az előadó egy-egy konkrét példával mutatott rá arra, hogy melyik nyelvet milyen jellegű közlésre szánták.

A latin nyelven keletkezett írások, mint például Halle város segélykérő levele az udvari, művelt kancelláriai használatra utalnak. Az olasz nyelvűek személyesebb, nyájasabb formákkal rendelkeznek – ilyen Jagelló Izabella királyné Castaldónak címzett levele. A spanyol nyelvűek hivatalos katonai feladatokhoz köthetőek, egy irat pedig, amely magyarul íródott, Déva várának inventáriumát tartalmazza. A levelek túlnyomó többsége Castaldo magyarországi tartózkodása alatt született, ezek keltezési helyeit egy térképre helyezte az előadó. Végezetül úgy summázta előadását, hogy a számtalan fent említett forrás közül rengeteg nincs feldolgozva, kiadásuk várat magára.

Feldolgozásukért azonban nem kell Milánóba utaznia senkinek, ugyanis a Vestigia-projekt révén az MNL Diplomatikai Fényképgyűjteményben kutathatóvá válik ennek a kódexnek a tartalma is.

Domokos György. Fotó: PPKE BTK

A második szekciót, amely szintén idegen nyelven zajlott, Arany Krisztina, a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára főlevéltárosa, a Hungarika munkacsoport vezetője moderálta elnökként. Riccardo Pallotti, aki a Modenai Állami Levéltár alkalmazásában áll, V. (Utószülött) László király az Este-udvarban (1452). Új források a magyar uralkodókról az emíliai levéltárakból címmel olasz nyelven adott elő, aki betegsége miatt csupán videón tudott bekapcsolódni a programba. Témájának fókuszában III. Frigyes német-római császárrá koronázása, illetve a mindig sok veszéllyel járó római útja állt, különös figyelmet szentelve a kíséretében tartózkodó ifjú V. Lászlónak, aki az 1454-ben kelt, Modenában őrzött levelében említést tesz a római utazásról.

A levélben olyan, a rómaiak ősi történetével foglalkozó könyveket kért a ferrarai hercegtől, amelyeket a két évvel korábbi ott tartózkodásakor látott. Az utazás jól dokumentált és sok forrás áll a kutatók rendelkezésére. Több forrásban említik V. Lászlót is: ezekből az iratokból az ifjú uralkodóról olyan kép bontakozik ki, mint aki családja túsza, és a Cilleiek, a Habsburgok és a Hunyadiak közti hatalmi harc egyik bábfigurája. Az előadás további részében Pallotti bemutatott négy, a korszakból származó, Modenában őrzött magyar vonatkozású iratot is: egy V. Lászlótól, egy Luxemburgi Erzsébettől és két Mátyás királytól származó levelet. Ezek mindegyike hamarosan a Diplomatikai Fényképgyűjteményben is kutatható lesz.

Riccardo Pallotti előadása. Fotó: Szádoczki Bálint

Az olasz nyelvű előadások közé ékelődött Patrik Paštrnák angol nyelvű beszámolója, aki az olmützi Palacky Egyetem Történelem Tanszék posztdoktor kutatója. Királyi pompa, rítus és retorika. Újonnan feltárt levéltári források Mátyás király és Aragóniai Beatrix esküvőjéről című előadása nagy érdeklődésre tartott számot. Az előadó célja a címben említett eseményről szóló új források bemutatása, valamint azok egymáshoz való viszonyának elemzése volt. Fejtegetésében előbb két, Milánóban őrzött inventáriumot vett górcső alá, amelyek a Bianca Maria Sforza és Corvin János – később meghiúsult – esküvőjét előkészítő iratanyagból kerültek elő.

Ezek az egyébként egyértelműen Mátyás és Beatrix esküvőjéhez kapcsolódó iratok felsorolják az itáliai államok esküvői ajándékait, valamint Mátyás ékszerben, kelengyében, ezüsttárgyakban, hálószobai és egyéb textilben adott, mintegy 66.000 dukát értékű ajándékait.

Kiderült, mekkora és milyen jellegű összeget szánt Mátyás Beatrix királynéi beiktatására, valamint a másik inventáriumból fény derült a főként itáliai vendégek személyére is. A másik két vizsgált forrás az 1475-ös wrocławi előeljegyzési ünnepségek kapcsán keletkezett. Erről az eseményről Eschenloer beszámolója révén sok információval rendelkezünk. A Lipcsei Egyetemi Könyvtárban őrzött Ms. 1474. számú kódexben talált dokumentumok Mátyás királyi hatalmához és reprezentációjához adnak érdekes adalékot. A résztvevők és ajándékaik listája mellett található Sebastiano Badoer, híres velencei szónok beszéde, aki a szokott humanista retorikai fogások használatával megalkotta az első Alpokon túli epithalamiumot.

Patrik Paštrnák előadása. Fotó: Szádoczki Bálint

A szekció zárásaként Paolo Izzo, a Bécsi Egyetem doktorandusza mutatta be doktori témájának alapvetéseit Pier Andrea d’Aragona Libro de meneschalchia című művének filológiai és szerkezeti vonatkozásai címmel. Miután ismertette kutatási tervét, feltárta a mű kritikai kiadásának problémáit. A mű, amely a lovak orvoslásának középkori-kora újkori módszereit tartalmazza, komoly ókori auktorokra megy vissza.

A középkorban II. Frigyes német-római császár uralkodása során került ismét az érdeklődés homlokterébe a „lótudomány”, majd a 14–15. század folyamán számos mű keletkezett a témában, melynek oka a lovak uralkodói körökben betöltött reprezentatív szerepében keresendő.

Az előadó Pier Andrea d’Aragona személyében azonosította a mű szerzőjét, majd igyekezett a különböző kiadásokból és másolatokból a codex optimusra vonatkozó pontos megállapításokat tenni. A mű makroszerkezeti és kodikológiai elemzését követően sikerült megállapítania a szerző katalán származását, meghatározni a mű keletkezési helyét, valamint a szerzőre vonatkozó nápolyi forrásokat is felderíteni.

A konferencia harmadik és egyben záró szekciójának vezetését szintén Arany Krisztina vállalta. Elsőként Veszprémy Márton, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa Tomaso Daineri levelei II. Ulászló csillagászati műszereiről címmel adott elő. A címben említett Daineri modenai orvos Pietro Isvalies bíboros, pápai legátus és veszprémi püspök titkára volt, s levelezett Ercole d’Este ferrarai herceggel. A három, 1501-ben keletkezett levél fő témáját a II. Ulászló által Isvaliesnek ajándékozott csillagászati műszerek szolgáltatták, melyekhez hasonlót a ferrarai herceg is szeretett volna beszerezni.

A homokóra és további két műszer pontos leírása – egy asztrolábiumról és egy doboznapóráról van szó – mellett készítőjük kilétére is fény derül, aki a levelek utalása szerint csakis Hans Dorn bécsi domonkos szerzetes lehetett.

Daineri nem tudta rávenni az öreg Dorn mestert új eszközök készítésére, és sajnos az Ulászló által adott műszerek sem maradtak fenn, de az előadó két, Angliában őrzött, Dorn által készített eszköz bemutatásával rávilágított ezek működésére, hasznára, szerepére. Megemlített továbbá egy másik, a magyar királyi udvarba került asztrolábiumot is, amelyet Regiomontanus készített Mátyás király számára. Ezen műszerek mívesebb kivitelei feltehetően az uralkodói reprezentáció céljait szolgálták, míg kevésbé értékes változatai a követek hétköznapi életét könnyítették meg.

Veszprémy Márton előadása és az említett doboznapóra. Fotó: Szádoczki Bálint

A konferencia záróelőadását a pozsonyi Comenius Egyetem Pedagógiai Karának két tanára, Monika Tihanyiová és Mária Medveczká tartotta Gróf Pálffy Miklós (1552–1600) külföldi kereskedelmi kapcsolatai címmel.

Érdeklődésüket Pálffy Miklós Vincenzo Gonzaga mantovai hercegnek címzett, 1596 februárjában kelt spanyol nyelvű levele keltette fel, amelyet a mantovai levéltárban őriznek.

Tihanyiová a levél keletkezésének körülményeit vizsgálva először arra derített fényt, hogyan tett szert Pálffy ilyen széles körű – spanyol, német, olasz, latin – nyelvi kompetenciára. A későbbi Rudolf királlyal együtt nevelkedő főúr több évet töltött urával a spanyol udvarban, ahol elsajátította az említett nyelvet, míg bécsi nevelkedése a többi ismeretére ad magyarázatot. Udvari kapcsolatai révén komoly karriert futott be és megalapozta a család vagyoni helyzetét is. Sikeresnek tekinthető házassága Maria Fuggerrel, aminek révén apósa magyarországi gazdasági tevékenységét is átvette. Ez főleg gabonatermesztésre, borkereskedelemre, illetve lótenyésztésre terjedt ki. Felesége révén itáliai kapcsolatokkal is rendelkezett, és egy itáliai lókupec, Ottavio Cavriani által több magas rangú olasz családdal is üzleti kapcsolatba került. Így ismerte meg egymást Pálffy és Gonzaga is. A levél tanúsága szerint Gonzaga kereste Pálffyt lóvásárlás ügyében, aki mindenben Cavrianit ajánlotta zsinórmértékül. A levél spanyol nyelvi attitűdjeiről Medveczká stílusosan spanyolul adott elő, mely során röviden taglalta a 16. századi spanyol nyelvre jellemző sajátosságokat, és kitért a levélben található italianizmusokra is.

Az előadások végeztével a szervező, Domokos György lezárta a Vestigia-projektet és hivatalosan is átadta a mantovai kutatás során talált mintegy 1300 darab magyar vonatkozású dokumentumot Arany Krisztinának, az MNL OL Hungarika munkacsoport vezetőjének. Távozáskor a résztvevők vehettek a kutatócsoport eddig megjelent, még kapható kiadványaiból és a hagyományosan minden konferenciát megédesítő almából.

Szádoczki Bálint

Ezt olvastad?

Mikorra esnek Magyarország ünnep- és emléknapjai 2022-ben? Milyen jelentősebb kerek évfordulók várhatók? E kérdések megválaszolásához szeretnék segítséget nyújtani az alábbi