Lovakon, nyergekben – A honfoglaló magyarok hadászata

Hamarosan mindenki számára megtekinthető lesz a Lovakon, nyergekben – A honfoglaló magyarok hadszervezete című közel félórás dokumentumfilm, melyet a Digitális Legendárium készített Győrffy Szabolcs, Gallina Zsolt, Hajnal Ödön és Türk Attila producerek vezényletével. Az Újkor.hu szerkesztősége a bemutató előtt megtekinthette a filmet – ebben a cikkben elsősorban nem szaktörténészi vagy régészeti szempontból vizsgálom majd a szóban forgó alkotást, hanem annak oktatási felhasználhatóságát, tantermi feldolgozásának lehetőségeit igyekszem felvázolni.

A filmnek már a felütése is rendkívül impozáns: miközben légi felvételeket és rendkívül izgalmasan animált jeleneteket látunk, a narrátor  magyar eredetmítoszt ismerteti a középkori krónikákban lejegyzett hagyományok alapján. Majd kisvártatva megismerhetjük a korabeli fegyvereket, azok készítését és használatát, miközben hagyományőrzők segítségével forgatott pergő vágóképeket láthatunk. A film második felében a honfoglást követő hadjáratok, „kalandozások” történetét ismerhetjük meg.

Mindenekelőtt érdemes végiggondolni azokat a kritériumokat, amelyek alapján egy játékfilm vagy dokumentumfilm alkalmassá válik oktatási felhasználásra akár segédanyagként, akár szemléltetésként. Mindenképpen célszerű figyelembe venni, hogy egy iskolai óra a legideálisabb esetben is 45 perces, és ha a látottak megbeszélésére, különféle feladatokra is gondolunk (amely nélkül a film bemutatása öncélú és igazából nem érheti el a kívánt hatást, fejlesztési célt), akkor a Lovakon, nyergekben optimálisnak mondható a maga 28 perces játékidejével. Így lehetőséget ad arra, hogy a diákok feltehessék kérdéseiket, a tanár készülhet olyan kreatív feladattal, melynek megoldása során egy-egy részproblémára ráirányíthatja a tanulók figyelmét (lásd később!), esetleg visszakérdezheti a látottakat (például Kahoot, Quizizz segítségével).

A film eljátszott jeleneteiben a hagyományőrzőknek nagy szerep jutott. Végre idehaza is látványos tömegjelenetekkel teszik izgalmassá ezeket az alkotásokat. (Forrás: Lovakon, nyergekben – A honfoglaló magyarok hadszervezete című film)

Természetesen az alkotás megtekintését otthoni feladatként is adhatjuk, így a következő történelemórán lehetőségünk van akár hosszabban is feldolgozni a látottakat, esetleg projektoktatásra is alkalmas lehet mélységelvű témaként ötödik vagy kilencedik osztályban. Itt jegyezném meg, hogy a film két nagyobb részre bontható: az első fele a honfoglaló magyarság fegyverzetét, az egyes eszközök készítését és alkalmazását mutatja be, míg a második fele a kalandozások korára, az egyes hadjáratokra, majd végül azok lezárultára és következményeire fókuszál. A pedagógusnak tehát lehetősége van arra is, hogy „megfelezze” a filmet, s órán esetleg csak az egyik részével foglalkozzon.

A film során magyarázó rajzok és ábrák is szemléltetik az elmondottakat (Forrás: Lovakon, nyergekben – A honfoglaló magyarok hadszervezete című film)

Fontos kritérium lehet egy ilyen dokumentumfilmmel kapcsolatban, hogy látványos és kellően mozgalmas legyen, hiszen tanórai keretek között a célközönsége a 10-18 éves diákok lesznek, akiknek a koncentrációja életkori sajátosságukból adódóan eltérő lehet. Ebből a szempontból is jól teljesít a Lovakon, nyergekben. A jelenetek nem elnyújtottak, változatosaknak mondhatók; előbb egy íj készítését látjuk, a következő jelenetben pedig már több nézőpontból vehetjük szemügyre a fegyver használatát, miközben a narráció pontos, de nem fárasztóan részletező leírást ad a látottakról. A látvány és a hang mindvégig összekapcsolódik, olykor talán a rövidre vágott jelenetek, gyors animációk még zavaróak is lehetnek – például a magyar hadjáratok bemutatásánál tényleg olyan sok izgalmas információt tüntettek fel az alkotók a térképeken, hogy jómagam inkább visszapörgettem és megállítottam a filmet, hogy minden apróságot megfigyelhessek. Erre persze minden nézőnek lehetősége lesz, ha a film felkerül a világhálóra, így akár további elmélyedésre is lehetőségünk lesz.

A filmben használt térképek és animációk órai szemléltetésre is alkalmasak lehetnek. (Forrás: Lovakon, nyergekben – A honfoglaló magyarok hadszervezete című film)

Egy dokumentumfilmnek nagyon nehéz megtalálni a szakszerűség és a hitelesség kellő mértékét a látványvilággal szemben. Az alkotók egyáltalán nem vitték túlzásba az animációkat – a brentai csata és a színlelt megfutamodás, valamint a hadjáratokban résztvevők számának bemutatásán kívül a legtöbb jelenet élő, hagyományőrzőkkel eljátszatott felvétel, melyek során valóban eredetinek tűnő fegyver- és felszerelésmásolatokat használtak. Külön kiemelném a színészek munkáját, akik némely játékfilmmel ellentétben valóban képzett lovasok – remek jelenet például, ahol a lovas íjászatot mutatja be a film, s meg is magyarázza, miért voltak képesek hatékonyak lenni a korabeli harctereken a honfoglalás korának harcosai.

Tökéletesen bemutatott íjhasználat az egyes jelenetekben (Forrás: Lovakon, nyergekben – A honfoglaló magyarok hadszervezete című film)

Korábban is láthattunk olyan filmeket, amelyek dokumentarista jelleggel mutatták be a honfoglaló magyarok életmódját. A Magyarország története című televíziós sorozat például remekül összefoglalta a nomád életmód vagy épp a jurtaállítás sajátosságait, a magyar hadművészetről azonban ilyen mélységű és minőségű mozgóképes feldolgozással ezidáig még nem találkozhattunk. Nagyon újszerűek és érdekfeszítők azok a képsorok, melyek során az íj, a nyilak vagy épp a szablyák készítését magyarázzák el a nézőknek, miközben mai felvételeken, de eredeti technikákkal rekonstruálják az eredeti gyártási technológiát. Így szinte valóban testközelből láthatjuk, milyen bonyolult és hosszadalmas folyamat volt egy reflexíj elkészítése, illetve hogy milyen szinten állt a korabeli fémmegmunkálási technika.

Hagyományos módszerekkel, mai felvételeken mutatják be a korabeli fegyverkészítési technikákat (Forrás: Lovakon, nyergekben – A honfoglaló magyarok hadszervezete című film)

A film készítésében három történész (Bácsatyai Dániel, B. Szabó János, Sudár Balázs), három régész (Gallina Zsolt, Türk Attila, Zágorhidi Czigány Bertalan) és számos szakértő vett részt. A végeredményen is látszik, hogy mind a képi megjelenítés, mint az alatta hallható narráció szövege igényes és szakszerű lett. A film felvet olyan kérdéseket is, melyek mai napig vitatottak történetírásunkban – ilyenkor az alkotók korrekt módon felsorolják azokat a forgalomban lévő elméleteket, melyek a legelfogadottabbak a szakmán belül. Ilyen például a honfoglalás utáni hadjáratok („kalandozások”) kérdése, melyek motivációja kapcsán három változatot is ismertetnek.

Nyilván a film terjedelméből is adódott, hogy a korabeli magyarság életmódjára vonatkozó források csak érintőlegesen kerülnek szóba. Lehetőségünk van arra, hogy az egykorú források alapján a diákoknak megmutassuk, hogy amit a filmben látnak, az valóban alátámasztható a korabeli írásos feljegyzésekkel. Álljon itt a legismertebb, szinte minden tankönyvben szereplő forrásszöveg:

„Ügyesen kilesik a kedvező alkalmat, és ellenségeiket nem annyira kardjukkal és haderejükkel igyekeznek leverni, mint inkább csel, rajtaütés és a szükségekben való megszorítás útján.
Fegyverzetük kard, bőrpáncél, íj és kopja, s így a harcban legtöbbjük kétféle fegyvert visel, vállukon kopját hordanak, kezükben íjat tartanak, és amint a szükség megkívánja, hol az egyiket, hol a másikat használják. Üldöztetés közben azonban inkább íjukkal szerzik meg az előnyt.
De nemcsak ők maguk viselnek fegyvert, hanem az előkelők lovainak szügyét is vas vagy nemez fedi.
Sok gondot fordítanak rá, hogy gyakorolják magukat a lóhátról való nyilazásban is.
[…] Gyakran egy kötélre vevén a felesleges lovakat, hátul, azaz a csatasor mögött annak védelmére helyezik el. A harcvonal rendjének mélységét, azaz a sorokat nem egyformán alakítják, inkább a mélységre fordítván a gondot, hogy a harcvonal vastag legyen, és az arcvonalat egyenletessé és tömörré teszik.
Jobbára a távolharcban, a lesvetésekben, az ellenség bekerítésében, a színlelt meghátrálásban és visszafordulásban és a szétszóródó harci alakulatokban lelik kedvüket.
Hogyha pedig megfutamították ellenfeleiket, minden egyebet félretesznek, és kíméletlenül utánuk vetik magukat, másra nem gondolva, mint az üldözésre. Mert nem elégednek meg, miként a rómaiak és a többi nép, ideig-óráig való üldözéssel és zsákmányszerzéssel, hanem mindaddig szorítják, amíg csak teljesen fel nem morzsolják az ellenséget, minden eszközt felhasználva e célból.” (Bölcs Leó bizánci császár Taktika című művéből, 900 körül)

A források kapcsán megemlítendő, hogy a filmben látható régészeti tárgyrekonstrukciók pontos lelőhelyeit is feltüntették, melyek alapján akár kutatómunkát is adhatunk a tanulóknak, ezzel tovább bővítve egy esetleges projekt, mélységelvű feldolgozás során összegyűjtött tudásanyagot.

(Forrás: Lovakon, nyergekben – A honfoglaló magyarok hadszervezete című film)

A filmet bátran ajánlom tehát tanároknak, diákoknak és mindazoknak, akik érdeklődnek a honfoglalás korának magyar hadviselése iránt, és szakértőktől, hagyományőrzőktől szeretnének megbízható, közérthető információkat szerezni.

A film nyilvánossá válását követően természetesen eljuttatjuk azt olvasóinkhoz.

Maróti Zsolt Viktor,
rovatvezető, középiskolai tanár

 

Ezt olvastad?

A lassan hagyományosnak mondható, immár negyedik éve megrendezett, Mohács500 című tudományos konferencián mutatták be az ötödik centenáriumához közeledő mohácsi csata