A Jégvarázs című animációs filmről történészszemmel

Aligha akad olyan tíz év alatti gyereket nevelő szülő, aki ne futott volna bele vásárlás közben a Jégvarázs szereplőivel díszített tárgyakba, és ne látta volna legalább egyszer, de extrémebb esetekben akár hetvenszer is ezt a mesét. Miért érdemes ezt az – Andersen Hókirálynő című meséjét tényleg csak ötletként használó – animációs filmet szülőként is megnézni, és milyen problémák vetődnek fel a történetben, amelyek valószínűleg csak egy történészt, vagy a történelmi részleteket jobban ismerő embert zavarhatnak? A karácsonyra való tekintettel ezúttal egy kifejezetten könnyed hangvételűnek szánt cikkel jelentkezünk, hiszen, ha a felvázolt problémákat figyelembe vették volna az alkotók, nem egy tündérmeséről beszélnénk. Természetesen bármilyen tetszőleges rajzfilmről írhattunk volna hasonló elemzést, de ennyi öröme hadd legyen a történész–újságíró szülőnek, ha az agyára ment az „ElzaAnna”. Let it go.

Forrás: frozen.disney.com

A Jégvarázs történetét a viselt öltözékek és használt technikai eszközök alapján valahol a 18. században lehet elhelyezni. Ebben a korszakban jóval nagyobb volt a gyermekhalandóság, mint napjainkban, s ezért (valamint a fogamzásgátlás modern eszközei híján, illetve vallási okokból) a társadalom minden szintjét jellemezte, hogy az anyák minimum négy-öt-hat utódot hozzanak világra, hogy biztosan legyen közülük egy vagy kettő, aki eléri a felnőtt kort. Nem véletlen, hogy ha valamelyik szülő meghalt, teljesen természetesnek vették, hogy a helyét nagyon hamar betöltötték egy új házasság révén. Ez részben kényszer is volt, hiszen egy szülő egyedül – főleg egy nő – nem biztosíthatta a család egzisztenciáját, nem láthatta el az eltávozott szülő feladatait, de a további törvényes utódok nemzése se volt megoldható házastárs nélkül. Ez ugyanúgy, sőt talán még inkább igaz volt az uralkodócsaládok esetében. Kevéssé valószínű, hogy két gyermekkel megelégedtek volna, különösen akkor, ha egyikük sem fiú. Ennek az az oka, hogy a nőági öröklődés egyáltalán nem volt magától értetődő ekkoriban, gondoljunk csak a Mária Terézia trónra lépése után kitörő osztrák örökösödési háborúra (1740–1748). Természetesen lehetséges, hogy Anna és Elza az egyetlenek, akik túlélték a kisgyermekkort, azonban elhunyt testvérről nincs szó a történet során. De ha már a háborúkat szóba hoztuk, az sem túl életszerű, hogy egy uralkodó, látva, hogy a gyermekének (és leendő örökösének) olyan típusú varázsereje van (amelynek a léte persze történettudományi alapon nem lehetséges, de ettől most tekintsünk el, ahogy a beszélő hóembertől, a hószörnytől és a trolloktól is), ami bármilyen támadó vagy védekező hadjárat eldöntésére alkalmas lehet, azt nem felfejleszteni, hanem elfojtani akarja.

Természetesen fel lehet hozni a pszichológiai tényezőt, azaz azt, hogy a kisebbik gyermek majdnem belehalt egy varázslatba, és az idősebb maga is szégyellte az erejét és rettegett tőle. A film jól ábrázolja, hogy az évekig tartó elfojtás milyen kitöréseket eredményezhet, és felveti a kérdést, hogy a szülőnek milyen felelőssége lehet az ilyen problémák kezelésében. Bár meg kell jegyeznünk, hogy a gyermeknevelést, egyáltalán a gyerekekhez való viszonyt  a történelem során teljesen máshogy értelmezték, mint manapság.

Forrás: frozen.disney.com

A varázslatelnyomós eset egyébként akkor lehetne jellemző, ha mélyen vallásos, a varázslatokat boszorkányságnak tartó családról beszélnénk, ami viszont szintén nem merül fel a filmben. (Bár, ha csakugyan 18. századi esetről van szó, akkor szinte kizárt, hogy ne legyen vallásos az uralkodócsalád.) Ugyanakkor ebben a helyzetben arra is lenne esély, hogy ha nem is az uralkodó maga helyezi vád alá saját lányát, akkor a közvetlen környezete, például – az itt szintén nem létező – rokonokok vagy a leépített személyzet tagjai közül valaki. Nyilván volt példa arra, hogy egy uralkodó személyes törekvései miatt országával együtt kilépett az egyház kötelékéből, gondoljunk VIII. Henrikre, de azt nem tudhatjuk, hogy Arendelle elég erővel rendelkezett-e ehhez, és nem okozott-e volna nemzetközi konfliktusokat a lépés.

Ha már itt tartunk, problematikus egyébként Borz Bronzország hercegének a magatartása is. Boszorkánynak nevezni az őt és kíséretét vendégül látó uralkodót, finoman szólva is diplomáciai botrányt jelent, amely nem véletlenül eredményezi a kereskedelmi kapcsolatok filmbeli megszakítását. Tulajdonképpen a herceg még jól is járt, a világtörténelemben ennél kevesebbért is indítottak háborút – már, ha az ürügyeket nézzük.

Az a probléma is felmerül, hogy mi történhetett Arendelle királyságával abban a három évben, ami az uralkodói pár halála és Elza megkoronázása között eltelt? Miért nem zajlott le korábban a ceremónia? Az, hogy a trónörökös kiskorú, sosem jelentett indokot arra nézve, hogy ne koronázzák meg, elég csak a tizenöt évesen trónra lépő Hunyadi Mátyásra gondolnunk, de más példákat is felhozhatnánk. Ha viszont mégis kivárták ezt a három évet, ki kormányozta a királyságot az eltelt időben? A monarchiának ugyanis már a nevében is benne van, hogy egyeduralkodóra épülő államforma, amely szétesik, ha nem áll a csúcsán senki. Ha Elza nem foglalta el Arendelle trónját, valakinek kormányoznia kellett helyette régensként, kormányzóként (mint például Hunyadi János V. László uralkodása idején) vagy más jogcímen, de legalább valamiféle államtanácsnak működnie kellett volna, azonban erre semmilyen utalás nem történik az események során. E hiányosság azért is különösen fájó, mert elég valószínűtlen az a jelenet, amikor Anna hercegnő rábízza az aznap megismert, idegen földről érkezett hercegre az országot, amíg ő a kirohanó Elza után ered – természetesen ujjnélküli ruhában a szakadó hóesésben. Ha a forgatókönyvírók nem sinkófálták volna el a régens személyét, valószínűsíthetően ő vette volna a kezébe a dolgok irányítását, amíg a hercegnő a királynőt jobb belátásra próbálja bírni. Természetesen mindebből a megszületettnél jóval eltérőbb történet kerekedett volna ki.

Forrás: frozen.disney.com

A film egyik legszebb gondolata a testvéri szeretet fontossága. Bár a történelem folyamán nem volt ritka a testvérviszály, mint például I. András és Béla herceg között, de I. Ferdinánd és V. Károly viszonya azt mutatja, hogy jó testvéri kapcsolatok is előfordultak.

Minden korszakban újraértelmezik a történelmi eseményeket, és a mesék is átalakulnak.  A Jégvarázs különösen fontos üzenete az, hogy a kislányok (a miénk is) olyan nőket láthatnak ebben a mesében, akik maguk oldják meg a problémáikat, és nem arra várnak, hogy jöjjön egy hős férfi, aki majd elintézi helyettük. Ez különösen a Hamupipőke, Hófehérke, Csipkerózsika típusú mesék után üdíti fel az ezen bosszankodó felnőttet. Arról nem is szólva, hogy az a szülő, aki ezeket a passzív női karaktereket nem tartja éppen követendő példáknak, azon is elgondolkodhat, hogy vajon mennyire szerencsés, ha gyereke azt látja, hogy egy tetszhalott vagy egy alvó nőt csak úgy meg lehet csókolni, és ráadásul szerencsétlennek még örülnie is kéne ennek? De túl messzire mentünk. Tudjuk, hogy ezek mégiscsak mesék, de jobban belegondolva kész horror a nagy részük. Sőt kifejezetten az: ismert, hogy például a Grimm-fivérek meséi a mai gyermekek elé nagyon erősen megszépített formában kerülnek, eredeti szövegük jóval sötétebb világot tükrözött, ahol korántsem mindig a jó győz, a cselekmények pedig sokszor kifejezetten vérfagyasztóak. Ezek a történetek ugyanis a korabeli hitvilág, világkép sajátos tükrei voltak.

A Jégvarázs egyébként maga is megfricskázza ezeket az évtizedekkel ezelőtti rajzfilmeket, ahol a hősnők életcélját a házasság jelenti. Anna és Hans kapcsolata a kezdetekben ezek ismétlésének tűnik, de Elza erre adott reakciója, Kristoff ezen való gúnyolódása, majd Hans árulása és Anna megvilágosodása egyértelmű cáfolata e korábbi szerepmodellnek, s egyben a Disney görbe tükre is saját egykori filmjei felé.

Forrás: frozen.disney.com

Más kérdés persze, hogy a történelem folyamán az uralkodók lánygyermekei életcélként és önmegvalósításként egyaránt a házasságra számíthattak, az tehát, hogy ez Elza esetében elő sem kerül, meglehetősen kuriózum. Bár erre is akad történelmi példa: Erzsébet angol királynő sem ment férjhez. A filmbéli Anna párválasztásáról pedig már ne is beszéljünk, mert a rangon aluli házasság talán még rosszabb döntésnek bizonyult, mint a premodernkori szingliség, és számos botrányt okozott a múltban, gondoljunk csak Ferenc Ferdinánd morganatikus házasságára. Ugyanakkor persze nem tudjuk a Kristoff iránti vonzalom kimenetelét.

Forrás: frozen.disney.com

Zárógondolatként annyit szeretnénk hozzátenni karácsonyi kekec-kritikánkhoz, hogy reméljük, „mától mindörökké” minden olvasónknak nagyon boldog és békés ünnepben lesz része! Szeretnénk, hogy karácsonykor „legyen hó”, de senki se csüggedjen a további téli vagy tavaszi hideg idején, mert nemsokára „nyár jő”.

Szőts Zoltán OszkárSzőts-Rajkó Kinga

Köszönjük Árvai Tünde és Katona Csaba értékes észrevételeit a szöveg kapcsán!

Ezt olvastad?

A Luther Márton életét bemutató tízrészes rajzfilmsorozatot a Magyarországi Evangélikus Egyház megbízásából Richly Zsolt Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező készítette. Az alábbi írás