Trianon 16–17. századi gyökerei – Pálffy Géza előadása a bécsi Collegium Hungaricumban

A Bécsi Magyar Történeti Intézet novemberben is színvonalas programokkal várta az érdeklődőket: német nyelvű könyvbemutatók keretében egyrészt megismerhették a legújabb kutatási eredményeket a német kisebbség történetét illetően [Gerhard Seewann – Michael Portmann: Donauschwaben. Deutsche Siedler in Südosteuropa., illetve Tóth Ágnes: Dokumentumok a magyarországi németek történetéhez 1944-1953.], valamint az intézet sorozatának legújabb (17.) kötetét, amely a Hungaria szerzőjének, a humanista történész Oláh Miklós életének és munkásságának állít emléket [Emőke Rita Szilágyi (Hg.): Nicolaus Olahus 450.]. Emellett Sára Sándorra emlékezve megtekinthették az Ítélet c. filmet, amely a Dózsa György féle parasztfelkelés végén játszódik.

A program meghívója (Kép forrása: Collegium Hungaricum)

Ide kattintva az esemény meghívója PDF-ben elérhető.

November 27-én került sor a hónap utolsó rendezvényére, Pálffy Géza Trianon 16–17. századi gyökerei. Mi veszett el és mi változott meg Magyarországon Mohács után? c. ismeretterjesztő előadására. A vendégeket ifj. Bertényi Iván, a Bécsi Magyar Történeti Intézet igazgatója, a Collegium Hungaricum igazgatóhelyettese köszöntötte, s mutatta be röviden a neves történészt, aki gyakori előadója, szereplője az intézet eseményeinek.

Ifj. Bertényi Iván köszöntője (Kép forrása: Collegium Hungaricum)

Pálffy előadása elején statisztikai adatok segítségével vette számba az egykori Magyar Királyság (Engel Pál nyomán a Szent István birodalmának nevezett terület) jellemzőit. Ezek alapján bebizonyosodott, hogy az állam valóban jelentős volt a középkori Európában, a kontinens első négy-öt országa között tartották számon. Ennek megfelelően központja, Buda politikai, gazdasági, kulturális értelemben egyaránt befolyásos központnak számított.

Ez a kedvező helyzet a 16. században változott meg az Oszmán Birodalom felemelkedésével. Ez esetben is a számok segítségével sikerült azt illusztrálni, hogy valójában a Magyar Királyságnak nem volt esélye hosszú távon az ellenállásra, a kérdés inkább az lehetett, miként, mennyi veszteséggel tudja túlélni, átvészelni az oszmán hódítást. Az Oszmán Birodalom területe az 1520-as években már többszöröse volt a Magyar Királyságénak, háromszor-négyszer annyi lakossal rendelkezett, s ráadásul a szultán jövedelme és hadserege jóval felülmúlta a magyar uralkodóét. Mint ismert, a mohácsi vereséggel, majd Buda elestével az ország három részre szakadt, vagyis majd egy emberöltő év alatt a vezető szerep elveszett. A veszteségek ismertetésénél az előadó hangsúlyozta, hogy számos hasonló elem révén a mohácsi vész akár „első Trianonnak” is tekinthető, amelyre korábban Szakály Ferenc is felhívta a figyelmet munkáiban. A jelentős területi, emberi veszteségek, a nagyhatalmi egyezkedések következtében kialakult új határok és államképződmények ugyanúgy jelen voltak a 16–17. századi változásokban, mint a 20. század eseményénél. Az oszmán terjeszkedés miatt jelentősen átrajzolódott Kárpát-medence etnikai arculata; a korabeli térképábrázolásokat és változásokat szemlélve a hallgatóság felfedezhette a múlt századi, jelenkori nemzetiségi arányaival, megoszlásaival való hasonlóságot. Elsősorban erre és a visszafordíthatatlan folyamatok bekövetkeztére kell gondolni a trianoni gyökerek alatt.

Pálffy Géza (Kép forrása: Collegium Hungaricum)

Pálffy Géza ezt követően a megmaradt Magyar Királyság helyzetét elemezte, amely a változások következtében középhatalomból a Habsburgok kiemelten fontos, de veszélyes királyságává vált. Összevetve más osztrák örökös tartományokkal a magyar állam 1526 után csaknem azonos mutatókkal rendezett, míg korábban jelentősen meghaladta azokat. Ugyanakkor mivel közel feküdt a császárvároshoz, illetve jelentős szerepet töltött be az oszmánok feltartóztatásában, a második helyre került a Habsburgok birodalmában. Mindezt jól mutatják az uralkodói jogcímek és a szertartások ábrázolása, leírása, amelyeknél a Magyar Királyság címe, címere, zászlaja mindig a másodikként szerepelt a német mellett. Vagyis ezzel a kiegyezés gyökerei teremtődtek meg: hiszen a Habsburgoknak ugyanúgy szükségük volt a magyar állam segítségére, támogatására, mint fordítva, illetve később, a 19. században. Ennek ismertetésénél a történész számos toposzt, a korábbi történetírás által hangoztatott parafrázisokat igyekezett eloszlatni, helyre tenni. Meggyőzően bizonyította be, hogy Magyarország nem ütközőállamként, elszegényedett területként volt jelen a Habsburgok birodalmában. Bár valóban nem tudta saját jövedelméből fenntartani a végvári rendszert, kifizetni a zsoldot, mégis jelentősnek mondható az ország korabeli jövedelme, amely főként a bányákból, a marhakereskedelemből és a borból folyt be, és nem maradt el a többi tartományhoz képest. Ugyancsak rámutatott a Habsburgokkal való viszony ellentmondásaira is: a kora újkori magyar történelemben szinte egyforma számmal volt jelen az együttműködés és a császárral való szembefordulás – ez utóbbi azonban nem nemzeti, nemzetiségi alapon, hanem a rendiség szintjén zajlott. A Habsburgok végig törvényes megkoronázott uralkodói (II. Józsefet kivéve) voltak a magyar államnak, amelynek egész idő alatt megvolt (hol erősebben, hol gyengébben) a korlátozott szuverenitása. Ezt a korábban említett szertartások is bizonyítják.

Az előadó a korlátozott szuverenitás megléte mellett a keresztény kultúra összetartó erejére is felhívta a figyelmet. Példaként Zay Ferenc, későbbi kassai főkapitány konstantinápolyi követhez intézett levelét, válaszát hozta fel, aki azzal utasította el a szultánhoz való csatlakozást, hogy a némettel (miként a többi európai néppel), a közös vallás összeköti. Szintén a kultúra erejét igazolják a háborús idők alatti iskolaalapítások, könyvnyomtatások is. Ugyanis ekkorra tehető az első Magyarországon és teljes egészében magyarul nyomtatott könyv megjelenése, az 1541-ben napvilágot látott Újszövetség fordítás Sylvester Jánostól.

A közönség. (Kép forrása: Collegium Hungaricum)

Pálffy Géza prezentációja végén összegezve az elhangzottakat, megválaszolta azt a kérdést is, hogy a mohácsi vész következményei, a 16–17. századi változások zsákutcát vagy kényszerpályát jelentettek-e a magyar történelem szempontjából. Az elmondottak alapján egyértelműen kényszerpályáról van szó, hiszen a szuverenitás fennmaradása – még ha korlátozottan is –, a folyamatos címerhasználat (amelynek fő elemei az évszázadokon át fennmaradtak) jelzi, hogy a magyar történelem és fejlődés nem ért véget akkor 1526-ban, csak máshogy alakult: kényszerpályák, az országtól független negatív tényezők, változások határozták meg Magyarország további sorsát, történetét.

Közönségi kérdésekre várva (Kép forrása: Collegium Hungaricum)

A közönségi kérdések, a nagyfokú érdeklődés és a kötetlen beszélgetés egyaránt mutatják, hogy szükség és igény van az ismeretterjesztő történelmi programokra. A Bécsi Magyar Történeti Intézet továbbra is biztosítja ezen alkalmakat; decemberben ismét több, izgalmas rendezvénnyel várja az érdeklődőket. Ezúttal a 20. század kerül előtérbe: a hónap elején kiállítás és filmvetítés mutatja be a nagy háború magyar hadifoglyainak világát és helyzetét. A közelgő évforduló kapcsán Trianon konferenciát is rendeznek, ahol a közönség Trianonhoz, annak időszakához kötődően hallhat történeteket különféle megközelítésben. Emellett kiállítással és előadásokkal emlékeznek meg a száz éve, 1919-ben meghalt Schulek Frigyesre, a kiváló építészre, a Halászbástya tervezőjére és a Mátyás-templom újraalkotójára, aki élen járt az építészeti emlékek helyreállításában.  

Váradi Katalin

Ezt olvastad?

A 16–17. század legsúlyosabb jelenségei között tartjuk számon a boszorkányüldözést. Nők és férfiak ezreit vetették máglyára, végezték ki, állították koholt