Se veled, se nélküled? – Miről mondunk le azzal, ha az iskolai okoseszközök korlátozása megvalósul?

Az okoseszközök az életünk részévé váltak. Meggyőződéses tömegközlekedőként magam is szeretem az e-bookolvasómat, a telefonomat, de azért nem mondtam le a hagyományos olvasmányaimról sem: könyv és nyomtatott sajtótermék mindig van nálam. Érdemes azonban megfigyelni, hány ember kezében látunk mobiltelefont egy átlagos vonatút során. Egyetlen napunkon számtalan élethelyzetben használjuk a „kütyüt”: megnézzük, mikor nyit a bolt, edzéstervet állítunk össze, podcasteket hallgatunk, bemutatjuk a bérletünket az ellenőrnek, cipőt rendelünk, megválaszoljuk az üzeneteinket, bekapcsoljuk a klímát. És persze közösségi életet élünk, haszontalannak tűnő szórakoztató videókat pörgetünk. A felnőtt társadalom egy jelentős része telefonfüggő. A felnövekvő ifjúság még inkább ki van téve az internetfüggőség veszélyeinek. Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató nemrég megjelent írásában egyáltalán nem ajánlja 14 éves korig az ilyen eszközöket, egy nemrég elvégzett felmérés szerint pedig a pedagógusokkal folytatott konzultáció alapján a pedagógusok 52%-a és az igazgatók 59%-a szerint az iskolai telefonhasználatot egyáltalán nem kellene engedélyezni, mert eltereli a tanulók figyelmét az iskolai nevelés során.

A 2024. szeptember 1-jétől életbe lépő rendelet egyértelmű és világos az iskolában korlátozottan használható eszközök kérdéskörét illetően. Ha nem lett volna az, akkor a Madách Imre Gimnázium igazgatójával történtek megvilágító erejűek. Teljes tiltás – a rendelet végrehajtásának részletes kidolgozása nélkül. Ám most nem ezzel szeretnék foglalkozni, hanem azzal, hogy mire is lehet használni ezeket az okoseszközöket – természetesen a középiskolai korosztállyal való közös munka során. Ahol tanítok, magától értetődőnek tekinti a nevelőtestület, hogy 5-8. osztályban az okostelefonokat le kell adni az iskola titkárságán első óra előtt – a saját óráimon a „kisgimnazista” tanulóknál ritkábban használok online applikációkat, digitálisan megoldható feladatokat, ha mégis, akkor azt a tantermi tabletekkel végezzük, inkább játékos, jutalomjelleggel. Írásom tehát a középiskolások tanórai okostelefonhasználatának kérdéskörére szorítkozik.

Magától értetődik, hogy a kérdés rendkívül nehéz: használni vagy nem használni? Minden pedagógus mást gondol erről, és nem pusztán a tantárgyak eltérő eszköz- és koncentrációigénye miatt. (Egy testnevelésórán nincs keresnivalója egy okoseszköznek a legtöbb esetben, egy rajzórán hallgathatnak zenét munka közben, az irodalomórán szövegeket olvashatnak, a nyelvórán a szótárazásnál vagy online játékoknál veszik hasznát a tanulók.) A tanári felfogás, attitűd is eltérő: aki ezeket a telefonokat kizárná a tanóráról, jó okkal teheti, hiszen ellenőrizetlen formájában valóban csak elvonja a figyelmet, csökkenti a koncentrációt számos tanuló esetében. (Mindenki találkozott már telefonfüggő diákkal. Nem olyan nehéz a felismerése a problémának – ahhoz kell a pedagógiai érzék, hogy mit kezdünk velük.) Ám sokan mások az órán örömmel használják – tanulási célból. Nem volna helyes kollektívan büntetni mindenkit azok miatt, akik ezt nem jól használják, esetleg függők lettek. Tanítanunk, nevelnünk kell – a helyes eszközhasználatra. Ha tiltunk és büntetünk, akkor – régi, okostelefon előtti időkben használt mondás szerint – a fürdővízzel a gyereket is kiöntjük. Arról nem is beszélve, hogy aki át akarja verni a tanárt, az átveri így is – leadja egyik régi telefonját.

Mire is használjuk az okoseszközöket tanárkánt a mindennapi gyakorlat során? A teljesség igénye nélkül néhány mindennapi példával szolgálnék, és bizonyára számos tanárkolléga ki tudja ezt egészíteni saját, mindennapi élethelyzetekkel, oktatási szituációkkal, módszerekkel:

• A tanulók nyomon követik a tanulmányi eredményeiket, a Kréta, azonnal tudnak jelezni, ha véletlenül bekerült egy téves értékelés vagy egy mulasztás
• Az elmúlt évben már nem adtam kiosztott tanulói segédanyagot, mindent online osztottam meg, így minimalizáltam a nyomtatási költséget. Az órai feladatok egy jelentős részét sikerült digitalizálni 10-11. osztályban, idén a 12. évfolyam van tervbe véve.
• Órai tudásszintmérő játékok, ellenőrző alkalmazások (felsorolni is nehéz volna)
• A mérés és értékelés – most már számos ellenőrző metódus digitális – az olvasmányellenőrző dolgozatok egy részét sikerült átültetnem online formába
• Pár tanuló elkéri a prezentációt és abba jegyzetel (vannak diákjaim, akik „előre tanulnak” – gyakran egy héttel előre elkérik a PPT-t, hogy úgy érkeznek az órára, hogy megtanulják, ott már csak figyelnek, kérdeznek, elmélyítik a tudásukat).
• Az irodalmi szövegek – a tankönyv is most már tartalmaz QR-kódokat, ahol nagyon jó interaktív anyagok vannak, manipulálható-alakítható versszövegek (pl. párhuzamok jelölése, szövegkeresés funkció stb.)
• Több órámon alkalmazom azt a módszert, hogy előre elkészített tananyagcsomagokkal a tanulók önállóan jutnak ismeretekhez, eltérő utakon, az érdeklődésüknek megfelelően, csoportban – egyénileg vagy a csoport minden tagja előtt van egy notebook. Folyamatosan látom a megoldott feladatokat, elkészült produktumokat, a tanár itt inkább felügyelői, facilitátori szerepben van, segít, ha bárki elakad, kérdése merül fel vagy technikai gond adódik.
• Gyors üzenet a tanulóknak, tanulócsoportoknak, osztályoknak (elmarad egy óra, hirtelen szükség van valamire, elhagyott valaki óra után egy esernyőt stb.)

Pécsi Rita neveléskutatótól az olvashatjuk: „Az internetes alkalmazások használata során (…) a felhasználónak erőteljes sikerélményei vannak, amelynek hatására dopamin szabadul fel az agyban. Ez a boldogsághormon gyorsan aktiválja a jutalmazó rendszert, majd arra ösztönzi a felhasználót, hogy ismételje meg a tevékenységet.” Éppen ez a lényeg! Egy jól összeállított, okoseszközön játszott történelmi kvíz boldogsághormont szabadíthat fel, amennyiben a tanuló sikeres – a siker záloga pedig a megszerzett tudás vagy éppen a szaktárgyi kreativitás, gondolkodás. Talán nem gond az, ha az iskola olykor-olykor nem egy szürke, unalmas hely, hanem teret enged annak, ami minden játéknak alapja: a boldogság- és sikerélmény? Ha párban vagy csoportban játszanak, még nagyobb a pedagógiai hozadéka a dolognak.

Ám fülünkbe cseng még: negyven éve a tanár valóban leadta az anyagot és mindenki boldog volt. Megértem a másik oldalt is – a telefonok kitiltása az iskolai foglalkozásokról azt a látszatot kelti, hogy rend van és fegyelem. (Az okostelefonok előtti világban is megoldottuk, ha nem akartunk figyelni. Bizonyos füzeteim utolsó lapjain korán nyíló rajztehetségem nyomai bukkannak fel, az órai levelezésekről mint történelmi dokumentumokról nem is beszélve.) Nem attól lesz izgalmas a tanár, hogy nincs telefon. De nem is kell minden órának izgalmasnak lenni, az iskola ugyanis alapvetően nevel, tudást ad át, nem showműsor vagy unalmas TikTok-videó. Számos oktatási intézményben inkább magatartási problémák és konfliktusok tömkelegét fogja hozni az új rendelet. Tanárok egész sorának keserítette meg az évnyitó előtti utolsó napjait az, hogy még mindig nem tudja, működni fog-e az a protokoll, amelyet az okoseszközök begyűjtésére kidolgozott a tantestülete az elmúlt hetekben.

Talán a fentiekből kitűnik – nem tartozom a teljes tiltást szorgalmazók táborába. „Legyél okosabb, mint a telefonod!” – ez az alapelvem. 2016 óta veszek részt oktatóként a pedagógusképzésekben, témám általában a tantárgyaimhoz kapcsolódó módszertan, azon belül is a cselekedtető, kooperatív munkaformák és az online applikációk használata, valamint a gamifikáció (játékosítás). Sok kolléga nekem szegezte a kérdést: akkor minden órán csak játszotok? Nem, nem minden órán. És nem, sosem játszunk órán. Csak azt HISZIK a diákjaim, hogy játszunk. Holott észrevétlenül tanulnak.

Maróti Zsolt, gimnáziumi tanár

A szerző témában megjelent módszertani írásai:

Applikációk történelemórán: kvíz a Kahoot-tal

Applikációk történelemórán: Játékos kvíz készítése a Playfactile-lel

Applikációk történelemórán: virtuális játéktábla a Deck.toys segítségével

Színezd újra! – Fénnyel írt történelemóra

133 nap – dokumentumfilm a tanácsuralomról online teszttel

5 + 1 ötlet az 1956-os forradalom és szabadságharc tanításához

Öt alkalmazás és számos módszertani ötlet távoktató történelemtanároknak

Játékosítás a történelemoktatásban? Igény elvi szinten volna rá…

Ezt olvastad?

Gyorstalpaló, elvtársaknak – Iskolapélda pozitív és negatív előjellel

A Rákosi-korszaknak az élet minden aspektusát átalakító és a pártvonalnak megfelelően eltorzító, represszív tevékenységéről meglehetősen széles szakirodalmi háttér áll a

X