Mumifikált történelem és új érettségi – Történelemtanárok online konferenciája Aszódról

Új érettségi, jó gyakorlatok, digitális oktatás, Trianon. Ezen témák köré épült a 2021. február 18-án megtartott Evangélikus Iskolák Történelemtanárainak VIII. Konferenciája, melynek a hagyományokhoz híven az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium adott otthon, bár rendhagyó módon online formában.

A résztvevőket először Varga Márta, a Magyar Evangélikus Egyház Országos Irodájának osztályvezetője köszöntötte, aki a történelemtanárok jelenre vonatkozó kötelezettségeire hívta fel a figyelmet, hiszen munkájuk során nemcsak a múltra való koncentrálás a feladatuk. Péterfi Gábor, az evangélikus iskolák tantárgygondozója azt emelte ki, hogy a konferencia a múlt–jelen–jövő hármasságára épül, hiszen Trianonra és szakmódszertani kérdésekre koncentrálnak az előadók, illetve sor kerül a tantervi- és érettségi változások elemzésére is. Végezetül Veizer Valéria, a tanácskozásnak otthont adó intézmény igazgatója köszöntötte a jelenlévőket, kifejezte háláját, hogy a körülmények ellenére is sikerült megvalósítani a tanácskozást, amely segíthet eligazodni az aktuális kihívások és változások közt.

Péterfi Gábor (Fotó: Koncz István)

Elsőként Kertész Botond, az Evangélikus Országos Gyűjtemény történésze tartotta meg előadását, aki a trianoni békének az evangélikus egyházra gyakorolt hatását mutatta be. Az egyház világháború előtti helyzetét ismertetve elmondta, hogy már az 1810-20-as években válságtudat jellemezte, amelynek legfőbb oka a lappangó elvilágiasodás volt. Mindezek ellenére – hangsúlyozta – fejlődés is megfigyelhető, még ha nem is dinamikus mértékben, ugyanis az evangélikus egyház kereste a megújulás útját, például egyesületi tevékenységek, társadalmi célú kezdeményezések által. Elmondta, hogy az 1870-es években az egyház nemzetiségi jellege – a hívők nagy aránya szlovák nemzetiségű volt – miatt konfliktusok is adódtak, amit a politikai szféra az egyház autonómiájának csökkentésével igyekezett megoldani. Az evangélikus iskolarendszer jelentőségét is kiemelte, amely az egyik legfejlettebb volt az országban.

Kertész Botond (Forrás: MEE YouTube-csatorna)

Kertész előadásának második felében az egyház első világháború utáni helyzetét vizsgálta. A Trianonnal bekövetkező határváltozások után a nagyobb gyülekezetek az országban maradtak, azonban oktatási intézmények száma kevesebb mint felére csökkent. Hangsúlyozta, hogy a veszteségek ellenére azonban dinamikus fejlődés jellemezte az egyházat, amit a 64 új evangélikus templom felépítése is bizonyít. De mindemellett – mondta Kertész – a gyülekezetek szintjén is jellemző volt a megújulás, például egyletek működése által.

Végezetül az előző század pozitív hozadékait foglalta össze. Hangsúlyozta, hogy a megpróbáltatások által belső megerősödés ment végbe az evangélikus egyházban, és fontos megbecsülni mindazt, ami megmaradt.

Mirák Katalin történész, az Evangélikus Országos Levéltár munkatársa a Magyarországi Evangélikus Egyház tényfeltáró bizottságának tevékenységét ismertette a már megjelent Háló című kötetek által. Elmondta, hogy a kutatómunka hátterében a 2005-ben nyilvánosságra hozott, a szocialista időszakban ügynökökként működő személyek nevét tartalmazó lista áll, amely hét, az evangélikus egyházban tevékenykedő személyt is érintett. A már közel 16 éve működő tényfeltáró bizottságban lelkészek, jogászok, levéltárosok és történészek dolgoznak együtt annak érdekében, hogy az ügynöktörténeteket hitelesen mutassák be az egyházi közösség, illetve az érdeklődők számára.

Mirák Katalin (Forrás: evangelikus.hu)

Hangsúlyozta, hogy a bizottságnak nem feladata a teljes egyháztörténet megírása, illetve monográfiák elkészítése. Továbbá nem cél az „ügynökvadászat”, az érintettek megszégyenítése, vagy akár az egyház presztízsének csökkentése sem. Viszont feladata a tények világ elé tárása, amely tudatos egyházi döntés, hiszen munkájuk 2005-től a legmagasabb egyházvezetői-egyházkormányzati ügy.

Előadásának második felében Mirák az eddig megjelent három Háló című köteteket mutatta be. Elmondta, hogy a kiadványok struktúrája azonos, teológiai reflexiókat, kor- vagy szervezettörténeti tanulmányokat, esettanulmányokat, illetve forrásközléseket, -elemzéseket tartalmaznak. Kiemelte, hogy a tavaly megjelent harmadik kötetet különlegessé teszi az, hogy interjú formájában az érintettek is megszólalnak benne.

Véleménye szerint a kiadványokat érdemes lehet a középiskolai történelemórákra is bevinni, hiszen ezek az események a szülők és nagyszülők életében zajlottak, a szocialista korszak, a Kádár-rendszer valódi arca kézzelfoghatóbbá válhat általuk, illetve mélyülhet a diákok egyházképe is.

A Háló c. kötet címlapja (Forrás: evangelikus.hu)

A következő előadást Porogi András mestertanár, a Toldy Ferenc Gimnázium igazgatója tartotta, aki a 2020-ban megjelent 7-12. évfolyamra vonatkozó kerettanterv újító törekvéseit mutatta be. Elsőként a korábbi kerettanterv előnyeit, illetve hátrányait foglalta össze. Pozitívumként – többek között – a linearitás érvényesülését, illetve a fejlesztésre szánható idő mennyiségét emelte ki. Majd a tantervek elemzésével kimutatta a dokumentum ellentmondásait is, hiszen a nagyobb időkeret ellenére a 20. század történelmére ugyanannyi idő állt rendelkezésre, mint a négyévfolyamos kerettantervben, ráadásul előfordulhatott, hogy a hatosztályos gimnazisták csak 12. osztályban tanulnak először a modern kor eseményeiről. További problémaként említette az átjárhatóság kérdését is, hiszen a 2012-es szabályozás erre nem biztosított lehetőséget.

Porogi András (Forrás: tortenelemoktatok.hu)

Porogi előadásának második felében a 2020-ban megjelent kerettantervet ismertette. A célok közül kiemelte a tehetséggondozó jelleg megőrzését, az átjárhatóság biztosítását, illetve az arányosítást is. Elmondta, hogy ennek a szabályozásnak az egyik legjelentősebb változása, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben a 7. évfolyamon tanulók a már megkezdett kronológiát folytatják úgy, hogy az első évben az általános iskola 7-8. évfolyamának alaptémáit, fontosabb eseményeit sajátítják el. Továbbá – hangsúlyozta Porogi – a különböző témákra jutó óraszámokban is történt változás, hiszen a 2012-es szabályozáshoz képest jóval több idő áll rendelkezésre a 20. század eseményeinek a megismeréséhez.

Előadásának zárásaként elmondta, hogy természetesen lehet olyan érveket felsorakoztatni az új szabályozással szemben, mint a 7. évfolyamos tankönyv hiánya, továbbá, hogy egyetlen tanév alatt nem lehet két év témáit megtanítani. Azonban leszögezte, hogy bármelyik, a korosztálynak szóló tankönyv használható, illetve a célokat kell szem előtt tartani a kifejtettség mértékének meghatározásakor.

Az előadók sorát Fekete Bálint történelemtanár, az Újkor.hu rovatvezetője folytatta, aki a digitális munkarendhez segítséget nyújtó felületeket prezentálta a résztvevőknek. Röviden kitért a történelemtanárok körében végzett, a digitális tartalmakra vonatkozó felmérésre, amely alapján egyértelmű, hogy leginkább 20-21. századi, illetve letölthető és szerkeszthető tartalmakra van szükség. A visszajelzések alapján az is láthatóvá vált, hogy megnőtt az érdeklődés a LearningApps, az okostankönyvek, a Mozaik-tartalmak, illetve az Újkor.hu iránt, míg például a Redmenta felületét kevesebben választják, mint tavaszi online oktatás alatt. Összességében az látszik, hogy a digitális munkarend első szakaszához képest jóval letisztultabbak a tanárok elképzelései, illetve kialakulóban vannak a tapasztalatcseréhez a fórumok és a nyelvezet is.

Fekete elsőként az Újkor.hu oktatás rovatára, illetve a kiemelt segédanyagok gyűjteményére hívta fel a résztvevők figyelmét. Utóbbi – többek között – tartalmaz adattárt, illetve letölthető, szerkeszthető formában feladatgyűjteményeket – sok esetben megoldókulccsal –, például az egységesen használatban lévő középiskolai atlaszhoz, vagy az Újkor.hu cikkeihez. Szintén ajánlotta az Oktatólapok felületet, amelynek kialakítását a tanárok és a levéltár-pedagógusok tapasztalatára alapozták, és számos, a tanórákon alkalmazható feladat és dokumentum érhető már el. Újszerű szakmai fórumként az Online történelemtanár Facebook-csoportra is felhívta a figyelmet, amelyet Maróti Zsolt Viktorral közösen indítottak, és ahol bárki megoszthatja az általa készített tartalmakat, vagy szakmai kérdéseket tehet fel. Hangsúlyozta, hogy a több mint háromezer-kétszáz taggal rendelkező csoport célja, hogy visszakereshető, áttekinthető módon rendezze a tartalmakat a tanárok számára. Végezetül a Történelemtanárok Túlélőkészlete oldalt mutatta be, amelynek célja az Online történelemtanár csoportban megjelenő tartalmak strukturálása. Így – kiemelte – az oldalon az érdeklődők oktatóvideókat, applikációkhoz segédleteket, korszakokra lebontott anyagokat találhatnak meg.

Kardkovács Szilvia a Magyarországi Evangélikus Egyház digitalizációs programja keretében elindult emelt szintű történelemfelkészítés e-learning-felület kezdeményezését ismertette. Az Evangélikus Pedagógiai Intézet szakértője beszámolt róla, hogy négy oktatási intézmény tizenöt tanulójának bevonásával dolgoznak egy modell jellegű oktatási projekt kidolgozásán.

Az ebédszünetet követően Péntekné Hegedűs Rita, a Dabasi Táncsics Mihály Gimnázium történelemtanára tartotta meg előadását, aki három, a történelemtanítást segítő projektet mutatott be. Hangsúlyozta, hogy szükség van a különleges ismeretszerzésre is, hiszen a hétköznapi tanítás során általában kész tényekkel szembesülnek a diákok, így kevés a kommunikációs lehetőség, a gondolkodtató feladat, illetve az olyan tevékenység, amely a manuális készségeket, illetve a fantáziát fejleszti.

Péntekné Hegedűs Rita (Forrás: dagim.hu)

Elsőként a Banánmúmia című projektet ismertette, amely során a diákok 2-3 fős csoportokban banánt mumifikálhatnak, amely során azt az eljárást, alapanyagokat alkalmazzák, mint az ókori egyiptomiak. Elmondta, hogy a projekt zárásakor az igazi múmiával hasonlítják össze az elkészítettet, kapcsolatot teremtve így a jelen és a múlt között. Kiemelte, hogy mindez a tanultak hosszabb távú beépülését és a tantárgyi koncentrációt is segíti, illetve felkeltheti a diákok érdeklődését a mélyebb igényű kutatások iránt.

Hegedűs a gimnázium Régészkedjünk! című projektjét is bemutatta, ami már a 11-13 évesek számára ad „kóstolót” a régészmunkából. A tanulók a sóból, lisztből és kávézaccból készített kőzetekből leleteket „áshatnak ki”, amelyeket mikroszkóp alatt vizsgálnak meg. Ezt a projektet is egy rendszerező megbeszélés zárja.

Az iskola legújabb projektjét is prezentálta Hegedűs, amely egy győztes pályázatnak köszönhető, a Sző, fon, nem takács címet viseli, amelynek célja a hon- és népismeret, valamint a történelem összekapcsolása. A diákok szakkör keretén belül készíthetnek szöveteket, amelyeket történelemórán bemutathatnak, elemezhetnek. Ezáltal – hangsúlyozta – kézzelfoghatóan lehet beszélni a kereskedelemről, a pénzről, vagy akár a céhek és manufaktúrák működéséről is.

Az előadások sorát Nánay Mihály, az Óbudai Árpád Gimnázium tanára, illetve a Történelemoktatók Szakmai Egyesületének elnöke zárta, aki az érettségi tételbizottság tagjaként a 2024-től bevezetésre szánt javaslatokat ismertette a részvevőkkel (itt hangsúlyozni kell, hogy még csak egy munkaanyagról van szó, amely még nincs lezárva). Felhívta a figyelmet, hogy a Nemzeti köznevelési törvény szerint „Új érettségi vizsgatárgyat, vagy az érettségi vizsgatárgy új vizsgaszintjének vizsgakövetelményeit […] az érettségi vizsgára jelentkezés előtt legalább két évvel kell kiadni.”.

Nánay Mihály (Forrás: arpadgimnazium.hu)

Elmondta, hogy a kompetencia-alapú történelemtanítás „jégtörőjének” is tekinthető az érettségi, és bár alapvetően a történelem tantárgy elfogadott, azonban a korábbi követelményrendszerrel kapcsolatban felmerülnek problémák, kiütköztek ellentmondások. Az egyik nehézség a lexikákhoz kötődik, hiszen az érettségin számon kérhető adatok a kerettantervekben szerepelnek, de nem egyértelmű, hogy pontosan melyiket kell érteni ez alatt, ráadásul az általános iskolai, a négyosztályos középiskolai és a hatosztályos közt eltérések is vannak. Hangsúlyozta, hogy a közép- és az emelt szint témáinak meghatározásánál is találhatók pontatlanságok, például emelt szinten a gyarmatosítás a követelmény, míg középszinten a nagy földrajzi felfedezések, tehát felmerül az a kérdés, hogy Pizzarót és Cortezt hogyan tanítsuk.

Az új változtatásokkal kapcsolatban Nánay elmondta, hogy korábban az is komoly diszkrepanciát okozott, hogy a tankönyvek és kerettantervek még az emelt szintű érettségihez képest is sokkal bőségesebb tananyag feldolgozását írták elő, ami nonszensz. Ezt a problémát jelentős részben megoldotta a Nemzeti Alaptanterv tananyagcsökkentése, ami ilyen módon sokkal jobban illeszkedik az érettségi tematikához, emiatt nem volt szükség a tematika jelentős mértékű változtatására, már csak azért sem, mert általános tanári vélemény szerint az eddig is megfelelő mértékű volt. Viszont a számon kérhető lexikai elemek száma csökkent automatikusan a kerettantervi tananyagcsökkentés miatt. Épp ezért várható komoly újítás az emelt szint esetében, ahol eddig nem volt külön kötelező, extra lexika meghatározva, de a kerettantervi tananyagcsökkentés miatt szükségessé vált ennek megfogalmazása, annak érdekében, hogy a vizsga színvonala a továbbiakban is megfelelő legyen – nem szabad ugyanis elfelejtkezni róla, hogy az emelt szintű érettségi fő funkciója nem a köznevelésben töltött idő lezárása, hanem a felsőoktatásba való felvételi, így az eredményeknél fontos a szórás is. Mindennek értelmében az emelt szint sikeres teljesítéséhez nemcsak mélyebb tudás, több kompetencia alkalmazása, de bővebb lexikai ismeret is kell majd. Itt fontos arra utalni, hogy a történelem érettségit teljesítő diákok több, mint 90%-a középszinten érettségizik, így tehát az emelt szint problematikája a vizsgázóknak csak egy töredékét érinti, ráadásul esetükben 11–12. évfolyamon az új tanterv bőven juttat órakeretet az emelt szintű érettségire felkészítő fakultációs órákra.

Szerkezetileg sem történt átalakítás, és a vizsgaleíráson is csak kismértékben módosítottak, azaz sem projekt jellegű feladat nem fog megjelenni, sem elektronikus érettségi nem várható.

Elmondta, hogy a NAT alapelvei alapján viszont sor került a tartalmi arányok módosítására, így a magyar történelemre vonatkozó szegmens növelésére (pl. a javaslat szerint a komplex tesztfeladat magyar témájú lesz), illetve a magyar és egyetemes történelem integrálására komplex feladatok által (példaként a reformációt hozta az előadó, amelynél a magyar vonatkozások az egyetemes jelenségekbe ágyazva kerülnek elő). Fontos újításként említette a publicisztikai, szakirodalmi szövegek forrásként való megjelenését is, illetve a jövőben – a karikatúrák mintájára – megjelenhetnének a mémek is. A tematikai változásoknál utalt a pontosításokra, például a reformkor fő kérdései már kijelölésre kerültek. Továbbá tartalmi újításként kiemelte a jelenkorra fektetett nagyobb hangsúlyt, például a centenáriumok miatt nagyobb hangsúlyt kapna az első világháború, valamint az 1918–1920 közti időszak. A magyar témákat erősíti, hogy a határon túli magyarság és a magyarországi nemzetiségek modernkori helyzete külön pontként jelennek meg.

Végezetül elmondta, hogy a mennyiség tekintetében is történtek változtatások, hiszen a lexika némileg csökkent középszinten, míg emelten bizonyos mértékű növekedés figyelhető meg.

Díjátadó (Fotó: Koncz István)

Az előadásokat követően, a tanácskozás záró eseményeként került sor a Trianon100 című pályázat győzteseinek a kihirdetésére. A versenyzőket elsőként Fabiny Tamás elnök-püspök úr köszöntötte, aki a bibliai József történetén keresztül arra hívta fel a jelenlévők figyelmét, hogy testvérként kell gondolni az elcsatolt magyarságra. Prőhle Gergely, országos felügyelő szintén üdvözölte a verseny és a konferencia résztvevőit. Elmondta, hogy a pályázati munkákban a család- és gyülekezettörténeti nézőponton keresztül sikerült megjeleníteni Trianont.

A zsűri értékelései alapján láthatóvá vált a pályázók sokszínű Trianon-képe, hiszen a munkák – többek között – hely- és kultúrtörténeti vonatkozásokat, interjúkat, és ezáltal sorsfordító életutakat, eseményeket jelenítettek meg.

 

Herczeg Annamária

Ezt olvastad?

A következőkben amellett érvelek, hogy a tanulók által írt fiktív magánlevelek hasznosak lehetnek a történelemórákon. A digitális munkarend egyik legnagyobb