Az első lengyel felosztás angol sajtóvisszhangja – Folytatódott a PTE Személyes történelem kurzusa

A PTE BTK Történettudományi Intézet Középkori és Koraújkori Történeti Tanszéke által szervezett Személyes történelem – Kalandozások a középkor és a kora újkor világában kurzus idei, immár harmadik szemeszterének nyitóelőadásán Janus Pannonius korhatáros költeményeinek irodalomtörténeti kontextusaiba nyerhettek betekintést a hallgatók Jankovits László irodalomtörténész jóvoltából. A kurzus márciusban újabb pécsi kötődésű előadóval és izgalmas témájú előadással folytatódott. Schvéd Brigitta, a PTE doktorjelöltje 2023. március 14-én „Az Ausztriai Ház, akárcsak a Duna, alantas és megvetendő forrásból ered…” – A Habsburg Monarchia megítélése az angol sajtóban az első lengyel felosztás éveiben címmel tartott előadást a kurzus hallgatóinak.

Schvéd Brigitta előadásának plakátja. Forrás: Facebook / PTE BTK TTI Középkori és Koraújkori Történeti Tanszék

Schvéd Brigitta előadásában a Wacław Felczak Alapítvány Jagelló ösztöndíjának segítségével az előző két évben végzett sajtókutatásának egyes részeredményeit mutatta be. Az előadó egy rövid politikatörténeti áttekintéssel kezdte prezentációját, bemutatva, hogy Lengyelország a 17–18. század folyamán – elsősorban sajátos politikai berendezkedése miatt – komoly belső problémákkal küszködött. Az országgal szomszédos regionális és nagyhatalmaknak, elsősorban a porosz és az orosz államnak érdekében is állt ezt a gyengeséget fenntartani és kontrollálni, annak érdekében, hogy később kihasználhassák a lengyel államot.

Így jutunk el az 1772-es évhez, amikor Poroszország, Oroszország és a Habsburg Birodalom uralkodói, Lengyelország szomszédai felosztották egymás között a lengyel állam területének és lakosságának közel egyharmadát.

Ez volt az első szög az újkori lengyel állam koporsójába, ami 1795-re odáig vezetett, hogy az önálló Lengyelország megszűnt létezni.

Schvéd Brigitta előadása a Személyes történelem – Kalandozások a középkor és a kora újkor világában című kurzus keretében. Forrás: Facebook / PTE BTK TTI Középkori és Koraújkori Történeti Tanszék

A 17. századi, gyenge és instabil Lengyelország európai politikában játszott szerepe éppen az volt, hogy megőrizze a status quót, kordában tartva a nagyhatalmak egymás elleni harcait. A 18. századra Poroszország és Oroszország számára azonban hátráltató tényezőnek bizonyult a lengyel állam, a felosztás tervét pedig végül a Habsburg Birodalom is elfogadta. A korszak Európájának további meghatározó hatalmai, így például Franciaország és Nagy-Britannia ugyan nem avatkoztak be ténylegesen a felosztási folyamatba, az esemény azonban komoly morális dilemmákat vetett fel a nyugati diplomáciában és közvéleményben egyaránt. Mindez szembetűnően megnyilvánult például a francia és az angol, de még az osztrák sajtóban is; a szerzők olykor erősen kritizálták országaik vezetőit a felosztásban való részvételük vagy be nem avatkozásuk miatt. Az előadás célja éppen az volt, hogy bemutassa, miként jelent meg az első lengyel felosztás visszhangja és kritikája az angol sajtóban, elsősorban a véleménycikkekben, pamfletekben és képi ábrázolásokon.

Utóbbiak közül az előadó elsőként a felosztás egyik leglátványosabb korai képi ábrázolását, A királyok tortája című, 1773-as angol metszetet mutatta be, amely valószínűleg a francia ifj. Jean-Michel Moreau munkáját vette alapul. Moreau rajza, illetve az őt követő francia Noël Le Mire metszete igen népszerű lett, különböző variációi Európa-szerte megjelentek, sőt több országban be is tiltották azt. Az angol metszeten látható négy uralkodó – II. Katalin orosz cárnő, II. Szaniszló Ágost lengyel, III. György brit, és II. Frigyes porosz király – között Szaniszló kétségbeesett arca és lecsúszó koronája mutatja, ahogy éppen elveszíti országának integráns részét, miközben György még csak rá sem néz, egyedül Frigyesre figyel. Egyértelmű tehát, hogy a metszet leginkább a felosztás kapcsán tanúsított angol semlegességet kritizálja.

A királyok tortája c. angol metszet részlete (ismeretlen alkotó Noël Le Mire és/vagy ifj. Jean-Michel Moreau nyomán, 1773). © The Trustees of the British Museum

Ugyanazt a francia metszetet másolhatta az az osztrák metszetkészítő, Johannes Esaias Nilson is, akinek A Lengyel Királyság helyzete 1773-ban című, allegorikus munkáját az előbbi angol metszettel összehasonlítva elemezte az előadó. Nilson olyan változtatásokat iktatott be munkájába, melyek a Habsburg Birodalom felelősségét hangsúlyozzák, érzékeltetve azonban a hivatalos osztrák politika végső véleményét, mely szerint a felosztásban való osztrák részvétel elkerülhetetlen volt, és akár pozitívan is hathat a birodalom jövőjére nézve. Ebben a változatban III. György helyett II. József alakja tűnik fel előttünk, akivel szemben a birodalom sajtója olykor hasonló kritikát fogalmazott meg, mint Györggyel szemben az angol periodikák. Ezen kívül a metszeten Szaniszló helyett egy orosz diplomatát, Nyikita Ivanovics Panyin grófot láthatjuk, akinek orosz részről fontos szerepe volt a felosztás diplomáciai kivitelezésében.

A Lengyel Királyság helyzete 1773-ban c. osztrák metszet részlete (Johannes Esaias Nilson Noël Le Mire és/vagy ifj. Jean-Michel Moreau nyomán, 1773). A metszet előadáson bemutatott példánya ma az Országos Széchényi Könyvtárban található. © Országos Széchényi Könyvtár

Schvéd Brigitta doktori értekezésében a hatalmi egyensúly 17–18. századi eszmetörténetét és politikai ikonográfiáját vizsgálja, így az előadás során arra a fontos aspektusra is kitért, hogy a lengyel felosztás milyen hatást gyakorolt az európai hatalmi egyensúlyra, melynek kérdése hangsúlyosan megjelent a korabeli európai sajtóban. A Burney-gyűjtemény adatbázisát segítségül hívva rámutatott, hogy az 1772 és 1800 közé eső adatok alapján a második (1793), illetve a harmadik (1795) mellett az első felosztás (1772) éveire vonatkozóan is kiugróan magas azoknak az angol cikkeknek a számaránya, amelyekben a hatalmi egyensúly és Lengyelország felosztása együttesen szerepelnek.

Ami a véleménycikkeket illeti, míg a sajtóban megjelenő hírközlések általában tartózkodtak az értékítélettől, addig a véleménycikkek rendkívül érzékletes szavakat használtak a felosztás leírására (mint például „szégyenletes bűn”, „megcsonkítás” vagy „feldarabolás”).

Ezeket a cikkeket az előadó a felosztás és a hatalmi egyensúly kérdésének megítélése alapján alapvetően három nagyobb tematikai egységbe sorolta.

Az első tematikai egységbe sorolt véleménycikkek szerzői a felosztó hatalmak „ördögi szövetkezéseként utaltak a felosztás eseményére, és elsősorban a porosz–osztrák szövetséget tartották felelősnek. Általánosan elmondható, hogy az első felosztás kapcsán az oroszok szerepét még nem ítélte el az angol közvélemény, sőt olykor inkább a védelmükben szólaltak fel. Az előadó azonban rámutatott, hogy ez a felállás a második és a harmadik felosztás során, illetve után megfordul, és a nagyhatalmi konstelláció és a szövetségi rendszerek alapján a szerzők inkább az osztrák és a porosz vezetéssel szemben lesznek elnézőbbek.

Arra is találhatók példák, hogy egyes véleménycikkek kizárólag az osztrák felet hibáztatják, bár még ezek is felmentik Mária Teréziát, aki valóban nem támogatta a felosztást, és inkább II. József negatív szerepét hangsúlyozzák. Egy 1773 januárjában megjelent cikk még a Magyar Királyság helyzetét is érvként hozza fel a Habsburg Birodalom ellen.

A birodalom, ahogy a cikk szerzője írja, „mindig is a szabadság ellensége volt, és zsarnoki elveit a cseh és magyar választó és protestáns királyságok elfoglalásával és felforgatásával nyilvánította ki”.

Megjelent továbbá, mint ősi követelés, az 1412-ben elzálogosított Szepesség területe, ami valóban az első felosztásnak köszönhetően került vissza az országhoz.

Az ördögi szövetkezés vizuális példájaként az előadó bemutatott egy másik híres angol metszetet. A lengyel szilvatorta című, 1774-es munkán a francia király már XVI. Lajos, aki éppen ekkor foglalta el a trónt. Az ábrázolásban a francia uralkodó semlegességét mutatja az a tény, hogy mindössze egy kést tart a kezében, míg mindenki más alaposan fel van fegyverkezve; II. Frigyes és II. József kardjai össze is érnek, jelezve országaik szövetségét, és még Katalin cárnő kezében is ott egy balta. Míg ők felosztják egymás között a „tortát”, a háttérben a lengyel uralkodó, Szaniszló fejéről éppen lecsúszik a koronája. Egy ördögi démon is megjelenik a képen, aki az asztal alól Frigyesre mutat, jelezve, hogy ki a felelős a felosztás bűnéért.

John Lodge: A lengyel szilvatorta (1774) © The Trustees of the British Museum

Második tematikai egységként az angol beavatkozás és a nyugati lépések igénye, illetve hiányuk kritikája jelent meg a sajtóban. Kezdetben általános volt az a vélekedés, miszerint az angol beavatkozás megmenthette volna a lengyeleket a „feldarabolástól”.

A III. Györgyöt ért kritikák azonban nem teljesen jogosak, ugyanis a brit uralkodó 1772-es memorandumában kifejti, hogy maga is aggasztónak tartja a felosztás lehetséges hatásait; véleménye szerint az „olyannyira felforgatja a kölcsönös féltékenységük és az európai egyensúly minden elképzelését, hogy szükségszerűen igen rendkívüli szövetségeket fog létrehozni más államok között”.

III. György személyes aggályait azonban felülírta a nemzetközi helyzet, 1772-es parlamenti beszédében már említést sem tesz a felosztásról. A brit uralkodó által említett „rendkívüli szövetségek”, bár sosem valósultak meg, 1773-ban még valós lehetőségként álltak fenn. Megjelent például az angol–francia–spanyol együttműködés gondolata, amely jó eséllyel léphetett volna fel a felosztó hatalmak ellen. 1773 áprilisára – amikor az orosz–török háború folyamán nyilvánvalóvá vált Oroszország túlzott megerősödése – felmerült, hogy a franciák, a spanyolok és az angolok a törököket támogatva visszaszorítsák az orosz túlsúlyt.

Az előadás hallgatósága. Forrás: Facebook / PTE BTK TTI Középkori és Koraújkori Történeti Tanszék

Ezt követően az előadó rátért a harmadik tematikus egységre, a tétlenkedő angol diplomácia és az uralkodó bírálatára. Az ide sorolható médiatermékek elsősorban azért ítélték el a kormányzatot, mert Lengyelország igazságtalan és erőszakos feldarabolását a hatalmi egyensúly felbomlásával kapcsolták össze.

A híres whig politikus és konzervatív politikai gondolkodó, Edmund Burke 1773-as cikksorozatában például kifejtette, hogy véleménye szerint a felosztás megváltoztatja az európai erőviszonyokat, amely így a német politikai tömb esetében az eddiginél is nagyobb befolyást enged, ez pedig hosszú távon nem lesz fenntartható.

Ezzel, ahogy láthattuk, maga III. György is egyetértett, azonban az angol kormányzat végül nem tett lépéseket sem a felosztás ellen, sem annak megtorlására. A vizuális ábrázolások terén rámutatott az előadó, hogy a tétlenség egyik legismertebb ábrázolása az Európa képe 1772 júniusában című metszet, melyen II. Katalin, II. József és II. Frigyes egy Lengyelországot ábrázoló térképet tartva éppen a felosztásról tárgyalnak, miközben az előttük ülő, megkötözött kezű Szaniszló fején a törött korona jelzi elvesztett hatalmát. A metszet jobb szélén, trónján ülve békésen bóbiskol a tétlenséget megtestesítő III. György.

Az Európa képe 1772 júliusában c. angol metszet (ismeretlen alkotó, 1772) © The Trustees of the British Museum

Ahogy arra az előadó kitért a prezentáció utolsó részében, a felosztásra reflektálva számos pamflet is született a szigetországban. Rámutatott, hogy feltehetően John Lind 1773-as munkái a legkorábbi olyan alkotások, melyek a lengyel felosztás eseményeit állítják a középpontba, és nem fordítások, hanem eredeti, angol művek. A korábbi, a Levelek Lengyelország jelenlegi állapotáról című pamflet szerző megjelölése nélkül jelent meg és hamar ismertté vált, a második pedig A lengyel felosztás hét drámai párbeszédben című munka, amely érezhetően szélesebb társadalmi rétegnek íródott, és álnév alatt jelent meg. A Hét drámai párbeszéd főszereplői maguk az európai uralkodók, akik saját érdekeik védelmében feláldozzák Lengyelországot. A pamfletíró még a felvilágosodás eszméit is pellengérre állította a munkában, bemutatva, hogy bár Oroszország és Poroszország uralkodói elvben felvilágosultak, a valóságban mégsem eszerint cselekszenek, sőt ezeknek az eszméknek a kiforgatásával támasztják alá a felosztást.

Schvéd Brigitta előadásában színes példákkal világított rá a kora újkori angol sajtó hatalmára és sokszínűségére. A periodikák véleménycikkeinek és pamfleteinek szerzői bátran illették kritikával akár Európa legbefolyásosabb uralkodóit is az általuk elhibázottnak vagy erkölcstelennek ítélt politikai döntéseikért, az ellenzéki sajtóorgánumok pedig olykor még saját uralkodójukat is elítélték.

Papp Regina

A cikk az Újkor.hu és a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Történettudományi Intézet együttműködésének keretében született.

Ezt olvastad?

Stróbl Erzsébet a Károli Gáspár Református Egyetem Anglisztika Intézetének docense, kutatási területe az angol reneszánsz kultúrtörténet, I. Erzsébet királynő kultusza,
Támogasson minket