Modernkortörténeti Doktorandusz Konferencia a Debreceni Egyetemen

A Debreceni Egyetem Történelmi Intézete és a Debreceni Egyetem Történelmi és Néprajzi Doktori Iskolája 2022. április 29–30-án tudományos konferenciát rendezett Modernkortörténeti Doktorandusz Konferencia címmel. A szimpózium elsődleges célja az volt, hogy lehetőséget nyújtson a francia forradalom (1789–1799) időszakától a 20. század végéig tartóan magyar és egyetemes történeti kutatásokat folytató doktorandusz hallgatók számára kutatási eredményeik bemutatására, megvitatására és szakmai kapcsolataik erősítésére. A konferencián nyolc doktori iskola összesen 58 hallgatója adott elő 15 szekcióban, amelyek tematikai megoszlása széles spektrumot ölelt fel; historiográfiai, gazdaság-, társadalom-, politika- és művészettörténeti témájú, angol és magyar nyelvű előadások egyaránt elhangzottak.

A tanácskozást Barta Róbert (intézetigazgató egyetemi docens, DE BTK TI) nyitotta meg, aki köszöntőjében a személyes kapcsolatok kialakításának fontosságát emelte ki. A rendező doktori iskola nevében Püski Levente (tanszékvezető egyetemi tanár, DE BTK TI) köszöntötte a konferencia résztvevőit, aki kiemelte, hogy a doktori disszertáció elkészítéséhez vezető úton jelentős szerepe van a tudományos fórumoknak. Molnár Dániel, a Doktoranduszok Országos Szövetsége (DOSZ) elnökének gondolatai után a konferencia egyik főszervezője, Kerepeszki Róbert (intézetigazgató-helyettes egyetemi docens, DE BTK TI) hangsúlyozta a nemzetközi tudományos kapcsolatok szorosabbra fűzésének jelentőségét, ezért a szervezők a hazai doktori iskolák külföldi és magyar hallgatóinak lehetőséget biztosítottak angol nyelvű előadások megtartására is. A konferencia ünnepélyes megnyitóját követően három párhuzamos szekcióüléssel vette kezdetét a szakmai tanácskozás.

A pénteki nap első, Női sorsok, nőkép című szekciója Püski Levente elnökletével zajlott. Gáva Szabina (ELTE BTK) előadásában arra kereste a választ, hogy a történelemtankönyvekben megjelennek-e a nők. Prezentációjában összegyűjtötte azokat a neveket, melyek a 11. és 12. évfolyamos tankönyvekben szerepelnek, majd nemek szerint differenciálta őket, végül pedig egy kérdőíves kutatás eredményeit ismertette, amiben arra volt kíváncsi, hogy a hazai történelemtanárok miként látják a nőtörténet tanításának helyzetét. Sipos Nikoletta (DE BTK) előadása a Horthy-kori női bűnelkövetőkkel kapcsolatos sajtókép elemzését tűzte ki céljául. A referátumból megtudhattuk a női bűnözés okait, mozgatóit, a „tipikus női tettesről” alkotott sajtóképet és az egyes médiumok azon mechanizmusait, amelyekkel orvosolni próbálták a női bűnelkövetések számának növekedését.

Tóth Nikolett (ELTE BTK) az 1945-ben megalakult Nők Demokratikus Szövetsége témakörét járta körül. Az előadó bemutatta, hogy a szóban forgó szervezet milyen szerepet játszott az 1945 utáni újjáépítés jótékonysági vonatkozásában, a betegek, a gyermekek és az édesanyák megsegítésében. Tóth fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a szövetséget támogatta a Magyar Kommunista Párt, amelynek a későbbiekben alárendelődött. Lakatos Dorina (ELTE BTK) a nők Államvédelmi Hatóságban betöltött szerepének elemzésére vállalkozott. Az előadásában bemutatta, hogy kik és miért kerültek a testületbe, milyen tevékenységük és hatáskörük volt, valamint kiemelte, hogy a börtönőri feladatoktól az adminisztrációig széles körben alkalmazták a nőket.

A Barta Róbert által vezetett első angol nyelvű szekcióban (International Section I.) Baliga Violetta Lilla (ELTE BTK) előadásában arra kereste a választ, hogy a századforduló fellendülő kulturális életének kontextusában milyen szerepe volt az Ős-Budavára és a Konstantinápoly Budapesten szórakoztatókomplexumainak. Az elemzés kitért az Ős-Budavára sikerének és a Konstantinápoly Budapesten kudarcának faktoraira, valamint a budapesti kávéházi élethez fűződő viszonyukra. Hunyadkürti Soma (EKKE BTMK) előadása Féja Géza és Németh László 1930-as évekbeli vitájának rekonstrukciójával új aspektusokat nyújtott a magyar populista és a magyar népi mozgalom történetéhez és konfliktusaihoz. A brazíliai történeti tudás megalkotási folyamatának és sajátosságainak elemzésére vállalkozott Tássia Verônica Brandão Teixeira (ELTE BTK), aki mindezt Pereira da Costa életútjával prezentálta. Az előadó a problémakör vonatkozásában kiemelt figyelmet szentelt a külső, mindenekelőtt az európai és az USA-ból érkező benyomásoknak, amelyek hatással voltak az ország történeti ismereteire. Ezt követően a szekció utolsó előadója, Dallman Kristóf (PTE BTK) a kalocsai és a pécsi jezsuita gimnáziumok példáján keresztül vizsgálta az intézmények hol irányító, hol útkereső szerepét 1867 és 1948 között. Az előadó komparatív vizsgálat tárgyává tette a tartományi, rendi szintű jezsuita oktatási szabályzatokat és a hazai oktatási törvényeket.

A Társadalom- és mentalitástörténet I. blokk elnöke Lévai Csaba (egyetemi docens, DE BTK TI) volt, amelynek első előadója, Vigh Barbara (DE BTK) a reformkori diáriumok időjárással kapcsolatos bejegyzéseinek elemzésében kiemelte, hogy az időjárás megfigyelése és megörökítése milyen célokat szolgált. Az előadó kontextualizálta a naplóírók társadalmi státuszát, valamint kitért annak bemutatására, hogy az időjárás hogyan alakította át a feljegyzést készítők napját. Lengyel Ákos (EKKE BTMK) előadásának középpontjában a Komárom szabad királyi városban élő nemesek mindennapi életének bemutatása állt. Az előadásból megtudhattuk, hogy Komáromban a nemesek reprezentációja bandériumban jelent meg és szekeresgazdáknak nevezték őket, majd az előadó bemutatta a szóban forgó társadalmi réteg dualizmus kori vonatkozásban végzett, mélyreható elemzésének eredményeit.

Buzgó Gábor (DE BTK) a hőmérsékleti és csapadék-anomáliák gazdasági és társadalmi hatásairól adott elő, melyeket a bihari falvaknak a 19. század második felére vonatkoztatott példáján keresztül szemléltetett. Az előadó fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy az 1900. évi népszámlálás szerint a mikrorégió keresőinek 70%-a őstermelő volt, akikre az időjárás szélsőséges változásai leginkább hatással voltak. Végül Németh Ágnes (ELTE BTK) a 19. századi budapesti szennyvízkezelés infrastrukturális reformjának hátterét ismertette. Az előadó az általános csatornafejlesztés példájával szemléltette, hogy az 1860-as és 1870-es években a magyar döntéshozók milyen ismeretekkel és forrásokkal rendelkeztek a szükséges intézkedések meghozatalához.

A Schrek Katalin (egyetemi adjunktus, DE BTK TI) moderálásával zajló Női életutak, egyéniségek című szekció nyitóelőadásában Pásztor Renáta (SZTE BTK) rámutatott arra, hogy I. Péter orosz cár halála után az orosz hadsereg csak a szomszédos kelet-európai országokkal lépett interakcióba. Az előadás felhívta a figyelmet arra, hogy I. Erzsébet cárnő trónra lépése után aktívabb külpolitikába kezdett a pétervári kormányzat, majd az „európai nyitásnak” nevezett folyamat tényezőit, motivációt és következményeit ismertette a prezentáció. Gliga Evelin (DE BTK) előadásának központi eleme Erzsébet császárné személyiségének vizsgálata volt. Az előadó a személyiségvizsgálat metódusának elemzése mellett kitért az egodokumentumok széleskörű felhasználásának lehetőségeire, majd árnyalta a különböző biográfusok Erzsébet-képét.

A dualizmus kori női szerepek, emancipációs küzdelmek és nemi viszonyok, illetve a korszak nőket érintő kérdéseinek megválaszolására törekedett Amriskó-Pálóczi Ágnes (EKKE BTMK). Az előadás fókuszába Pulszky Polyxénia (1857–1921) személye és családja került, akinek az előadó érvelése szerint elévülhetetlen szerepe volt a női jogkiterjesztésért vívott harcban. A szekciót Lőrincz Andrea (ELTE BTK) előadása zárta, aki a személyes és szakmai ellentétek miatt egymással ellenséges Gobbi Hilda és Bakó Mária életútján keresztül mutatta be az 1945 utáni (színház)politikai irányváltás aspektusait. Előadásában kiemelte, hogy 1945 előtt Gobbi a baloldali szimpátiája miatt illegalitásba kényszerült, Bakó viszont ebben az időszakban a jobboldallal azonosulva a pályája csúcsára jutott, ezekből kifolyólag nem véletlen, hogy mindkét színésznő életében meghatározónak bizonyult az 1945-ös év.

A Barta Róbert elnöklésével zajló második angol nyelvű szekció (International Section II.) első előadója, Ali Mahmada (DE BTK) a brit kereskedelmi diplomácia fejlődésének 1869 és 1914 közötti témakörében tartott prezentációt. Referátuma bemutatta, hogy a 19. század második felében zajló gyarmati verseny és a Berlin–Bagdad vasútprojekt miként veszélyeztette a londoni kormányzat közel-keleti érdekeit, majd az előadás végén felhívta a figyelmet az Angol–Perzsa Olajtársaság (1909) és az Angol–Oszmán Koncesszió (1913) létrejöttének tényezőire. Vácz István Dávid (ELTE BTK) arra a kérdésre kereste a választ, hogy az említett Angol–Perzsa Olajtársaság hogyan vett részt a brit geopolitikai törekvésekben 1908 és 1922 között. Az előadó felhívta a figyelmet arra az aspektusra, hogy az említett vállalat milyen kapcsolatban állt a helyi hatalmakkal és milyen hatással volt a perzsa belpolitikára. A szekció utolsó előadója, Stósz Flóra (ELTE BTK) előadásában a Kanada és az Amerikai Egyesült Államok által megkötött CANUSA-megállapodás (1949) létrejöttének folyamatát vizsgálta. Az előadás során megtudhattuk, hogy ezzel a paktummal Kanada csatlakozott az ún. Five Eyes szövetséghez, amely – Kanada társulása előtt – Ausztrália, Új-Zéland, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok jelhírszerzési együttműködése volt.

A Társadalom- és mentalitástörténet II. című, Kerepeszki Róbert elnökletével zajló blokk első előadásában Rétfalvi P. Zsófia (PTE BTK) a 19. századi sajtó tükrében vizsgálta az álom jelenségét, fogalmát és megközelítésmódjait. Az előadó kiemelte, hogy a Sigmund Freud kutatásait megelőző időszakban a magyarországi sajtó a már megjelenő tudományos folyóiratokat használta fel a téma kapcsán, és már láthatóak voltak a különbségek a népi álomértelmezések és az értelmiségiek megközelítése között. Dávid Benjámin (SZTE BTK) arra kereste a választ, hogy Gyomán és Endrődön az első világháború alatt és után hányan, miként és milyen formában részesültek hadigondozásban, majd arra is kitért, hogy a hadigondozottak támogatása hogyan valósult meg a Nagy Háborút követően.

Molnár Gyöngy (ELTE BTK) előadásában a Gerbeaud család magyarosodását állította párhuzamba más, Budapesten letelepült, svájci származású iparoscsaládokkal. Az előadó véleménye szerint a család esetében megvalósult az asszimiláció, a magyar nyelv elsajátítása és a magyar érzelművé válás, a család örököseinek nyomán pedig olyan primer forrásokat tudott feltárni kutatása során, melyeket eddig még senki nem vizsgált. Végül Kovács-Szépvölgyi Enikő (SZE ÁJK) ismertette kutatási eredményeit, aki a gyermekvédelem jogtörténeti szegmenseinek megjelenését tekintette át a községi kötelezettséget képező szegényügyi rendezéstől az elhagyott gyermekekről történő állami gondoskodás időszakáig.

A Kerepeszki Róbert vezetésével zajló, A háborúk arcai című blokkban elsőként Bobay Zoltán István (KRE BTK) előadása hangzott el, melynek központi eleme a mexikói osztrák önkéntes hadsereg magyarországi katonáihoz kapcsolódó narratív források bemutatása volt. A prezentáció ismertette a korábban még nem vizsgált történeti kútfőket, például Habsburg Miksa császár egykori magyar testőrének, Fráter Farkasnak a naplótöredékét. Ezt követően Kázmér László (DE BTK) annak a körülményeit elemezte, hogy a 2. Magyar Hadsereg doni katasztrófája után az egyes magyarországi sajtóorgánumok főszerkesztői értekezletein elhangzó iránymutatások hogyan jelentek meg a lapok hasábjain. A komparatív vizsgálatban elemzés tárgyává tette a tájékoztatás és befolyásolás aspektusait, valamint a gyászfeldolgozás vetületét.

Lengyel Ádám (SZTE BTK) előadásának fókuszában az Auftragstaktik, vagyis a küldetésorientált vezetés helyezkedett el, amely jelentős szerepet játszott a porosz hadsereg 19. századi sikereiben. Ugyanakkor az előadó a metódus vonatkozásában elmondta, hogy az a 20. században is meghatározó maradt, amire Erwin Rommel első és második világháborús tevékenységét hozta példaként. Végül Tarnai Eszter (ELTE BTK) előadásában szemrevételezte, hogy a Vörös Hadsereg ellátása 1945-ben milyen konfliktusokat és nehézségeket jelentett Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében. Az előadás megvizsgálta a lakosság nehézségeit, panaszait, a mezőgazdasági termésszámokat és a szovjet hadsereg erőszakosságait is.

Barta Róbert volt az elnöke a harmadik, egyben utolsó angol nyelvű szekciónak (International Section III.). A blokk nyitóelőadását Bodó Péter (PPKE BTK) tartotta, aki áttekintést nyújtott Lechner Ödön építészi pályafutásáról és annak történeti aspektusairól. Az előadó kitért az unokaöcs, Lechner Jenő szerepére is, majd Lechner Ödön perspektíváiról és koncepcióváltásairól beszélt, a konklúzióban pedig kifejtette, hogy az építésznek nem voltak követői, de kísérleteit hűen tükrözik épületei. A 16. században fénykorát élő, de már ebben a periódusban meginduló dezintegrációs folyamatokat járta körül Mustafa Burak Şener (ELTE BTK) az Oszmán Birodalom esetében. Az előadás során összehasonlította a Porta és az európai hatalmak fejlődésének tendenciáit, majd rávilágított arra, hogy a modernizációra való törekvés hiányossága miatt nem tudta a szultáni kormányzat követni az európai fejlődést.

Rudas Tamás (ELTE BTK) előadásában arról adott átfogó képet, hogy a jénai és auerstädti vereség következtében meginduló katonai reformok hogyan jelentek meg a porosz hadsereg kiképzésében, majd ezt a fejlődést összehasonlította más európai országok katonai felkészítéshez való hozzáállásával és annak társadalmi jelentőségével. Az utolsó angol nyelvű előadást Sulák Péter Sándor (PPKE BTK) tartotta, aki a mezőgazdaság (kényszer)kollektivizálásának egyháztörténeti vonatkozásaihoz nyújtott új ismereteket Szolnok megye (1959–1962) vonatkozásában. Ennek során kitért a gazdasági-társadalmi folyamatok egyházközségekre gyakorolt hatására, valamint az egyházak anyagi helyzetére, az ünnepekre és a vallásoktatásra is.

A Püski Levente elnöklése mellett zajló Társadalom- és mentalitástörténet III. című szekcióban elsőként Taschek Zoltán (ELTE BTK) beszélt az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) kiépülésének folyamatáról (1927–1930). Az előadó kiemelte a tisztviselők kinevezésének és az önkormányzati szervek létrehozásának tényezőit, majd vázlatosan bemutatta az intézmény történetét egészen 1944-ig. Kusnyir Krisztina (DE BTK) előadásából megismerhettük Győri Elek naiv festő életét és 1951-ben megjelent önéletírását. Az előadó a primer forrást történeti etnográfiai elemzés alá vette, majd rámutatott a festő motivációira és arra, hogy a művész hogyan kívánt érvényesülni.

A „nép ellenségei” és a „hazaárulók” számára létesített Gulág-táborokról szóló előadásában Bárdonicsek Dominika (PTE BTK) az akmolinszki és a tomszki lágerek esetében arra kereste a választ, hogy a többi táborra jellemző életkörülmények, higiéniai és egészségügyi vonatkozások, valamint a szabályok és a büntetésmódok hogyan jelentek meg. A szekciót Nagy István (DE BTK) előadása zárta, aki Hajdúszoboszló 1960-as évekbeli idegenforgalmi politikáját ismertette. Előadásából kiderült, hogy 1956 után az MSZMP pártvezetése számára az idegenforgalom kitörést jelentett a nemzetközi elszigeteltségből, így a turizmus kiemelt fejlesztési ágazattá vált, Hajdúszoboszló esetében pedig a gyógyfürdő permanens módon fejlődött.

A konferencia második, szombati napján a Közéleti reprezentáció című szekció Kerepeszki Róbert moderálása mellett vette kezdetét. Először Bauman Fruzsina (ELTE BTK) előadása hangzott el, aki Gömbös Gyula és Teleki Pál temetésének összehasonlító elemzésével adott betekintést a Horthy-korszak állami temetéseinek aspektusaiba. Az előadó a folyamatokat a halál bejelentésétől a temetésig rekonstruálta. Kovács Gyula (DE BTK) az 1930. szeptemberi, Debrecenben zajló munkástüntetés jellegét és körülményeit vizsgálta. A tüntetés eseményeinek bemutatása mellett arra is részletekbe menő magyarázatot adott, hogy a szociáldemokraták által szervezett tüntetések közül miért a budapesti megmozdulás emelkedett ki a sajtóban, és a debreceni miért kapott jóval kisebb visszhangot.

Pásztor Katalin (ELTE BTK) az 1938-ban Magyarországon megrendezett Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszus előkészületeiről adott elő. Az elemzés rávilágított arra, hogy az esemény megrendezésének gyökerei egészen 1930-ig nyúlnak vissza, s részletes képet festett az előkészület mechanizmusairól és a kiállításokról, például a Nemzetközi Karitász Kiállításról. A blokk utolsó előadójaként Dezső Kinga Julianna (DE BTK) ifj. Révész Imre, a Tiszántúli Református Egyházmegye püspökének tevékenységét vizsgálta a korabeli sajtó tükrében. Az előadó kiemelte, hogy a püspök tevékenysége túlmutatott a tisztségéből eredő feladatokon, majd ismertette szolgálatának jelentős állomásait.

A Schrek Katalin által vezetett Nemzetközi kapcsolatok I. című szekciót Schvéd Brigitta (PTE BTK) előadása nyitotta meg. Az előadó brit újságokban megjelenő szatirikus nyomtatványok politikai ikonográfiai elemzésével arra vállalkozott, hogy bemutassa, az európai hatalmi egyensúly fenntartásában különösen érdekelt Nagy-Britanniában hogyan fogadták Lengyelország 1772 és 1795 közötti felosztásait. Az egyes alkotások tartalmi aspektusain túl azok készítési körülményeit, mecenatúráját és politikai céljait is megismerhettük a prezentció során. A szekció második előadója, Bordás Bertalan (PTE BTK) előadásában arra kereste a választ, hogy Andrássy Gyula külpolitikai elképzeléseit a külügyminiszteri kinevezését megelőző négy évben milyen hatások befolyásolták. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a problémafelvetést már többen vizsgálták, azonban több esetben is téves narratíva maradt az utókorra, így az előadó historiográfiai kutatások alapján próbált képet adni a gróf elképzeléseiről.

Balogh Ádám (ELTE BTK) elemzésének első felében az Osztrák-Magyar Monarchia transzkontinentális kapcsolatainak jellemzőit és az ezzel kapcsolatos kutatás lehetőségeit mutatta be. Előadásának második részében a duális állam amerikai, afrikai, ausztráliai és ázsiai diplomáciai és gazdasági kapcsolatait, valamint a Habsburgok dinasztikus vonatkozásait ismerhettük meg. A szekciót záró Balatoni Balázs (SZTE BTK) a 20. század elején Londonban megalakuló Balkán Bizottság munkáját mutatta be prezentációjában. A bizottság működésének mozgatója az volt, hogy a macedón-kérdés kiélezte a létrejövő balkáni államok viszonyrendszerét. A referátum szót ejtett a bizottság működéséről, a megfogalmazott megoldási koncepciókról és a londoni kormányzatra gyakorolt nyomásokról is.

A Politikai képviselet című szekcióban, melynek elnöke szintén Schrek Katalin volt, Deák Ádám (SZTE BTK) tartotta az első előadást, aki Csanád vármegye képviseletét mutatta be az 1830. évi rendi diétán. Az elemzés során kiemelte a követutasításokat, a követek országgyűlési tevékenységét, és bepillantást nyerhettünk a két küldött, Tököly Péter első alispán és Nyéky Mihály helytartótanácsi titkár életébe is. Ezt követően Krizsán Bálint (SZTE BTK) előadásában a magyar konzervatív gondolkodású politikusok perspektíváit és lehetőségeit ismertette 1849 és 1851 között. Az előadás kitért politikai álláspontjukra, Béccsel való kapcsolatukra, bemutatta egyes tagjainak gondolatait és arra a kérdésre is választ adott, hogy az 1850-es évek elején mennyire volt egységes a konzervatív mozgalom.

A dualizmus kori vidéki választókerületek parlamenti képviselőinek kollektív emlékezetét helyezte vizsgálódásai fókuszába Nagy Ádám (EKKE BTMK). Kutatásának kvalitatív és kvantitatív eredményeinek elemzése mellett kitért arra a kérdésre, hogy az egyes személyek esetében a politikusi vagy politikai hivatás mennyire jelent meg, illetve arra is választ adott, hogy mely képviselőknek alakult ki emlékezete a későbbi évtizedekben. A szekció utolsó előadója, Suhajné Szoka Margit (DE BTK) Újfehértó társadalomtörténetéhez kívánt adalékot adni az 1926-os választói névjegyzék vizsgálatával, kiemelve a zsidóság helyi társadalomban elfoglalt gazdasági szerepét, ennek jellemzőit, valamint azt, hogy az újfehértói zsidóság választói jogosultságának mértéke mennyire reprezentálta a helyi közösségen belüli arányukat.

A Nemzetközi kapcsolatok II. című szekcióban, amelyben Lévai Csaba elnökölt, elsőként Iváncsó Ádám (DE BTK) tartotta meg előadását, aki Bulissa Károly irredenta szlovák ügyvéd pályaképét vázolta. Az előadó felhívta a figyelmet, hogy az Encsen, de római katolikus szlovák családban született Bulissa Eperjesen joghallgatóként „elmagyarosodott”, majd Trianon után tagja lett a revizionista célokat megfogalmazó csoportoknak. A blokk második előadásában Turnár Erik (PTE BTK) a szovjet–német kapcsolatok alakulását vizsgálta 1918 és 1921 között. Az előadó szovjet források tükrében elemezte a két birodalom egymásra utaltságát, a kapcsolatok kiépülésének fontosságát és azok nehézségeit.

A következő referátumot Juhász Bálint (PPKE BTK) tartotta, aki Aba-Novák Vilmos példáján keresztül mutatta be, hogy milyen diplomácia-, társadalom- és kapcsolattörténeti okai voltak 1931 és 1938 között az olasz–magyar kapcsolatok kontextusában a magyar kultúrfölény politikájának. Az előadás ennek vonatkozásában kitért azokra a vállalkozásokra, amelyek a modern magyar művészetet megpróbálták bekapcsolni az olasz műkereskedelembe. Végül Uzonyi Anita (DE BTK) ismertette kutatási eredményeit, aki előadásában Újpétery Elemér tevékenységét mutatta be. A prezentáció célja az volt, hogy új ismereteket nyújtson a Horthy-korszak diplomáciatörténetéhez Újpétery politikai gondolkodásának vizsgálatával, és felhívja a figyelmet annak folyamatára, hogy egy szélsőjobboldali gondolkodású értelmiségiből hogyan lesz angolbarát diplomata.

A Lévai Csaba moderálásával zajló Politikai-közéleti viszonyok című blokkban elsőként Csornyij Dávid (DE BTK) arról beszélt, hogy Bereg vármegyében a Tanácsköztársaság megalakulása után – a szociáldemokrácia erős helyi jelenléte nyomán – a helyi direktóriumok hogyan jöttek létre mindössze pár nap leforgása alatt. A „márciusi fordulat” társadalmi és politikai aspektusait Beregszász, Munkács és a beregi falvak példáján keresztül ismertette. A szekció második előadásában Bessenyei Vanda (SZTE BTK) prágai levéltári források felhasználásával áttekintést adott a csehszlovák Státni bezpečnost és a magyar Államvédelmi Hatóság nexusáról az 1948-as kapcsolatfelvételtől 1951-ig bezárólag. Az előadó érintette a kapcsolatfelvétel körülményeit, az együttműködést és annak neuralgikus pontjait, például a Noel Field-ügyet, illetve a gördülékenyebb operatív kapcsolatokat. A szekcióban utolsóként Apor Attila (PPKE BTK) mutatta be doktori kutatásának eredményeit, amely a Kádár-rendszer válságperiódusának az 1988. májusi pártértekezlettől az 1989 februárjában megtartott KB-gyűlésig terjedő időszak eseményeit érintette. Az előadás mindemellett elemzés tárgyává tette az 1980-as évek gazdasági válságát, az arra adott reakciókat, majd a Szovjetunió válságának és Mihail Gorbacsov külpolitikájának hatásait Magyarországra.

A Püski Levente által vezetett Magyarországi zsidóság című szekcióban elsőként Németh Csaba (DE BTK) prezentációja hangzott el. A referátum a Táfler család budapesti ingatlanbefektetéseit és vállalkozói tevékenységét ismertette annak kontextusában, hogy a család hogyan kapcsolódott be a budapesti bérházépítések folyamatába a 19. század második felében. Pap Eliza (SZTE BTK) az újpesti Zsidó Tanács dokumentumai alapján mutatta be a zsidóság gettósításának lépcsőfokait a gettórendelet (1944. április 28.) és a deportálások (1944. július 6–8.) közötti időszakban. Az előadás vizsgálta a résztvevő állami hivatalnokok szerepét és motivációját, a zsidók kijelölt lakóhelyeit pedig térképen szemléltette.

Kalló Olga Borbála (DE BTK) előadásában arra kereste a választ, hogy a humor hogyan jelent meg a „vészkorszak” megítélésében. A referátum áttekintést adott a humor definíciójáról és a koncentrációs táborokban megjelenő, a túlélés érdekében alkalmazott öniróniáról is. A szekció zárásaként Héjjas Flóra (EKKE BTMK) Karinthy Ferenc zsidóképét elemezte. Az előadó a Karinthy regényeiben megjelenő zsidóképet a szerző hét művén keresztül vizsgálta, majd rámutatott az irodalmi források (eszme)történeti perspektíváira.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a konferencia hiánypótló jelleggel lehetőséget teremtett a 19. és 20. századdal kapcsolatos kutatásokat folytató doktorandusz hallgatóknak, hogy eredményeiket közös szakmai fórumon mutassák be. A tudományos diszkusszió mellett a konferencia jelentőségét abban látom, hogy a koronavírus-járvány okozta nehézségek következtében az elmúlt közel két évben az online térbe „száműzött” tudományos élet, mindenekelőtt pedig a fiatal történész generáció (újra) személyesen találkozhatott. A tanácskozás nemzetközi jellegét mutatja, hogy az egyetemes történeti kutatások mellett az angol nyelvű szekciók tizenegy előadója közül hárman külföldiként tanulnak és kutatnak Magyarországon. A szervezők célja, hogy az elsőként 2022 tavaszán megrendezésre került doktorandusz konferencia hagyománnyá váljon és a következő évek tavaszán is folytatódjon. A konferencia résztvevői lehetőséget kapnak arra, hogy a 2022 őszén megjelenő magyar, illetve külön angol nyelvű online kötetekben publikálják előadásaik írott változatát.

Andrékó Tamás Dániel

Az ismertetés az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP-21-2-I-DE-310 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

Fotók: Gliga Evelin, Tímár Csenge, Varga Laura és Andrékó Tamás Dániel

A hivatalos programfüzet és absztraktkötet elérhető a konferencia honlapjáról.

Ezt olvastad?

Aki Waterloo után szögre akasztotta az egyenruhát – Sir Arthur Wellesley, Napóleon méltó riválisa

1852. szeptember 14-én, az angliai Kent grófságban található Walmer-kastélyban, 83 éves korában hunyt el Sir Arthur Wellesley angol-ír tábornok, politikus,

X